anémone @-->------

danotimea•  2010. május 23. 19:48

Ablak

Ablakomból tisztán
látom, miként
a munkásmeberek,
kezükben kaszát
kapát fogva,
napszámból
haza sietnek.

Arcukon a küzdelem
ráncait, melyek
élettől pezsgőek
finomak,
vérvörösre festi
a művészi
gyönyörű alkonyat.

Kemény, dolgos
kezeiket, hólyaggá
törte a lét,
melyet odaadással
viselnek gyerekeikért.

Áldd meg Uram
kezeiket, küldj
mosolyt ajkaikra,
enyhítő szeretetet
megfáradt vállaikra.

Rideg széltől,
vad vihartól
védd az én
ablakomat,
hogy tisztán lássam
míg csak élek
alkonyati arcukat.

danotimea•  2010. május 23. 13:44

Örök tavasz

Gondoskodó szél
simítja tincseim,
lelkemen hullámzik
a szeretet,
fehéren ölel
a napsugár,
oly kedvesek
a fellegek.

Erős törzsű
fák köröttem,
mintha óvnák,
vigyáznák léptemet,
koronáiban daloló
madarakkal
színezik hitemet.

Távolba nyúló talaját
díszkövektől mentes,
porcos fű borítja,
minden szál
különös szeretettel
alázattal van itatva.

Szeretnék örökké
itt maradni,
csupasz lélekkel
egymagam.
Levetkőzve mindent
mi bűn,
hófehéren, s boldogan.

danotimea•  2010. május 15. 16:47

Attilához

Melletted virág lehettem
nőies száron élő hóvirág.
Fehér érzésekben
pompázó
gyönyörű kisvirág.

Lassan nyíltak szét vágyaim
kóstolgatták szerelmed fényét
virág ajkaimon gyöngyöző
napsugár ajkaid ízét.

Gyöngéden tápláltad lelkem:
kedvességgel, szerelemmel
széppel,
félénken remegtek
érzéseim,
hófehér őszinteséggel.

Nélküled hervadt
virág vagyok,
elfonnyadt a szerelem
megposhadt a vágy
poros utca könnyeiben fekszem
jaj fekete jaj sivár.

danotimea•  2010. május 14. 19:02

Föld

Porhanyós, élettel szántott
föld az enyém,
ki szeretve tartja gyökereim,
tiszta erkölcsével
akár a fehér hó,
táplálja szirmaim.

Friss szeretettel öntözi
néha lankadt leveleim,
míg bölcsességgel színezi
fakó virágaim.

Tavaszi virág lettem általa
érző száron élő kedvesen kék,
önzetlen cseppjei nélkül
száraz kóró sem lehetnék.

danotimea•  2010. május 1. 18:04

Reménytelenség

Könnyes szemmel
fekszem ágyamon,
ablakom tárva
nem látom a fényt.
Hiába tárom szét karjaim
falakról csalódás
homálya néz felém.

Közönyösek a néma függönyök
rideg a kihűlt radiátor,
a szoba egyes szegleteiben
üresen állnak a bútorok.

Bánatba présel e kicsiny szoba,
könnyekkel teli otthonom,
hol nem találtam szerelmes fényt,
- fájdalmamban fuldoklom-.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom