Virágmese

danotimea•  2009. március 29. 11:41

"A virágok fiatalabbak a fenyőfáknál, idősebbek a fecskéknél. Belefáradnánk, ha addig kellene számolunk, ahány évig sarjadt az élet, zöldelltek a növények, nyüzsögtek az állatok a tengerekbenés a szárazföldeken, anélkül, hogy virág lett volna a Földön.

 

 Virágtalan évmilliók voltak azok is,amelyekben a pecsétfák, pikkelyfák, óriáspáfrányok, zsurlók, harasztok sűrű erdőségei burjánoztak. Az ősi erdőségeknek páradús, fülledt tájain azonban lassanként melegebb lett, egyre kevesebb eső esett, egyre égetőbbben tűzött a nap. Az ősi mocsárvidékeken kiszáradtak a földek.

 

Európában sivatagos tájak tündedeztek fel, mintha vádorútra keltek volna a növények az északi hűvösebb és a déli csapadékosabb vidékek felé.

 

Egyszer aztán – sok millió év múlva – megint csak nagy, fekete felhők gyülekeztek, s ömleni kezdett az eső.Olyan idő következett, mint most van a trópusokon, s a növénye kelszaporodtak. Közben megmozdultak a tengerek is, és mintha el akarták volna nyelni a világot, dörgő hullámaik a szárazföldre törtek. Megmozdult a szárazföld is, akkor vált el egymástól Dél-Amerika, Afrika, Ausztrália. Tűzhányók törtek fel itt is, ottis, az egekig szórták a tüzet, ömlött a vörös láva, s magasra sistergett a gőz körülöttük a tengerpartokon. Változott a földarca, változtak a tengerek és a szárazföldek, a hegyek és a síkságok, a folyók és a nagy tavak – még a felhők járása is. Tikkasztó szárazságok és szűnni nem akaró esőzések, hideg és forróság váltotta egymást. Egy nagy-nagy változások átalakították a növényeket, az állatokat, ezek pedig átalakították egymást. Azok a növények, amelyek a tengerek visszahúzódása, a Föld mozgása következtében a régi megszokott vizenyős környezetből a szárazföld belső részeire kerültek, először csak tengődtek az új környezetben. De a magjukból kikelt új növényke már kevesebb vízzel is megélt, ennek utóda pedig még könnyebben viselte el a tűző meleget. Így az új meg új növénykék a hosszú idők során mindig egy kicsit mássá alakultak, míg lassan új növénnyé váltak.

 

Átalakult a talaj is, amelyből a növények táplálkoztak: a folyók, a tengerek, áradó vizek üledéke, az elpusztult élőlények teste tápanyagokkal gazdagította. Az egyik növény jó televénytalajra került, amelyben sok a tápanyag, a másik sovány földre, a harmadik köves talajra. Itt nehezen jutott a tápláló anyagokhoz, ott megkönnyedén. Az egyik helyen megélt akkor is, ha gyökerei a földfelszín közelében szétterpeszkedtek, a másik helyen pedig csak akkor, ha a gyökerek mélyen a földbe hatoltak. Nem mindenütt volt meg a talajban mindaz, ami a növények életéhez kellett. Itt csak olyanok maradhattak meg, amelyek vagy más növények segítségével, vagy egyéb úton-módon, de mégiscsak fel tudták szívni testükbe az élethez szükséges tápanyagokat. Akadtak olyan növények, amelyek mindig együtt éltek, mintha társultak volna, segítettek egymásnak megszerezni az élelmet. DE akadtak olynaok is, amelyek a rájuk tapadt, elpusztult, rovarok testéből kapták eztmeg. Később már ezek közül a növények közül csak azok virultak tovább, amelyekben a rovarok megragadására alkalmas szervek fej-lődtek ki.

 Így alakultak ki a rovarevő növények s rajtuk a különös kis csapdák, kancsókák, ragadós, csápszerű nyúlványok, ame-lyekből a rátévedt rovar, akárhogyan vergődik is, szabadulnitöbbé már nem tud. Az ősi erdőkben csupán a víz meg a szél hordta szét a növények termő porát. De a vizektől távoli meg a szélcsendes helyeken az ilyen növényeknek nem lehetett magjuk. Voltak azonban közöttük olyanok is, amelyeknek termőpora ízlett a repkedő rovaroknak. Ezek a növények elszaporodtak, mert a rovarok hátára, szárnyára, lábára rátapadt a virágpor, a rovarok szálltak egyik növényről a másikra, a virágport vitték virágrólvirágra, s így ezeknek magjuk termett. De ezek közül a növények közül is kipusztultak azok, amelyeket a rovarok nem vettek észre. Ezért csak azok terjedtek el mindenfelé, amelyeknek feltűnő színes leveleik voltak a virágport termő, szaporító szerv körül.

Később már ez sem volt elég, annyi volt a virág! Ekkor a növények illata, nektárja csalogatta oda a rovarokat. Így születtek

meg az ezerszínű, csodálatos alakú, illatos virágok.

 

A virágok megjelenésével a rovarok is lassú változáson mentek át, s közöttük olyanok is kialakultak, amelyek később már nem is élhettek volna a virágok nélkül.

Ma már, ha virágok nem volnának, nem lennének színes pillangók sem, s elpusztulnának a méhek is. A szivárvány minden színe játszik a virágok kicsiny harangocskáin,szívecskéin, tányérjain, a gyengéden egymásra simul ezer színben pompázó virágszirmokon."   

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

ambrus.magdolna2009. július 8. 13:17

Ez művészi érték!
Gratula!