Szüleimhez

Szoba homálya festi arcotok
szeretet lángban fürödve
a dérben őszülő hajatok,
életutatok kövezve.

Utakat, melyet együtt jártatok
Néha nehezen, görcsösen.
Izzadtatok a boldog percekért
bús fájdalmaktól könnyesen.

Betegségekkel telt éjszakákban
mi marja gyönge testetek,
gyönyörű lelketek eggyé fonja
a mélyen tiszta szeretet.

Munkától fáradt, kemény kezetek
rajzolódik a fényfoltban.
Az élettől megfáradt oly csodás,
gyönyörű mosolyotokban.

Szívemnek éke őrzi arcotok
lelkem fényében fürödve.
Minden mesés pillanatot,
mely bennem marad örökre.