Szeretlek nagymama

danotimea•  2008. november 24. 14:45

Bennem élnek fájó hangjaid
a forró nyár rideg szele
a bús, fájdalmas kis szemeid,
az elalélt, gyöngécske  kezed.

Érzem még a szobád illatát,
az aggódó tekinteted
élettől megfáradt arcodon,
az elhomályosult színeket.

Ki fog ezentúl gondoskodni,
őrizni, féltő léptemet
a te pótolhatatlan, csodás
aggódó, szép szereteted

Ülök, könnyeimmel küszködve,
siratva a drága múltat
a nélküled üres jelenben,
lábnyomod őrző utakat.

Boldogan őrzöm az emléked
az együtt töltött éveket
bár ez nem pótol és hiányzol
szeretve őrzöm képedet.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

danotimea2009. március 18. 11:47

köszönöm Emi, nagyit nagyon szerettem.

def.67-892009. március 17. 18:42

Gyönyörű szép, kiérezni belőle mélységes fájdalmad!

danotimea2009. március 17. 18:11

ne sírj!

ambrus.magdolna2009. március 17. 14:52

Timike gyönyörű vers,nagymamám jutott eszembe,aki pótolhatatlan számomra!
A humoros versed után jöhet egy szomorú vers.
Páááá!Sírnom kell!

danotimea2008. november 24. 14:54

Kedves Sándor!

Tudod én júliusban vesztettem el, most amikor írtam még mindig sírtam, és nekem is nagyon hiányzik! Én is nagyon szerettem őt! De tudod majd egyszer találkozunk velük!

Remélem azért nagyon nem szomorítottalak el a versemmel.

Üdvözlettel

Tímea

GubaSandor2008. november 24. 14:50

Nagyon szép ez a vers, én nemrég veszítettem el a nagymamámat, akit nagyon szerettem és még a mai napig nagyon hiányzik:-((((