Reménytelenség

danotimea•  2010. május 1. 18:04

Könnyes szemmel
fekszem ágyamon,
ablakom tárva
nem látom a fényt.
Hiába tárom szét karjaim
falakról csalódás
homálya néz felém.

Közönyösek a néma függönyök
rideg a kihűlt radiátor,
a szoba egyes szegleteiben
üresen állnak a bútorok.

Bánatba présel e kicsiny szoba,
könnyekkel teli otthonom,
hol nem találtam szerelmes fényt,
- fájdalmamban fuldoklom-.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

danotimea2010. május 2. 14:50

Tudom Sziszó, de olyan nehéz most...:(

sarandisziszi2010. május 2. 11:27

Neeee...ne Picilány!!!
Nem éri meg, Kincsem, hidd el!!!

danotimea2010. május 1. 18:37

Csak azt nem értem, miért van az, hogy nem csináltam semmi rosszat, és nem is ismernek és már elítélnek úgy, hogy azt sem tudják ki vagyok. Meg esélyt sem adnak!

danotimea2010. május 1. 18:36

Tudod LIne az a baj, hogy a családja nem is ismer, érted? Azt se tudják ki vagyok, ők az alapján ítélnek, hogy nem olyan a családom, mint nekik. Az enyémek egyszerűek, de nagyon kedvesek, ha megismernék őket, akkor láthatnák, de ők nem is akarják megismerni érted?

LIne2010. május 1. 18:34

no akkor Timikém, hagyd had menjen, ha a családfát nézi, nem Téged!

danotimea2010. május 1. 18:19

Jaj LIne, már három hete, és vele álmodom minden nap szinte, most meg átváltott a szülei általi megalázó rémálomba, mert nem olyan családba születtem mint ők:(((

LIne2010. május 1. 18:18

Lesz jobb is kicsi szellőrózsa!