Önző kaktusz

danotimea•  2009. augusztus 12. 19:16

Önző kaktuszt szerettem
ki strófákat írt nekem,
édeset, mint a méz
vöröset, akár a szerelem.

Tiszta szívvel befogadtam
cirógattam arcát
gyöngéd karjaimmal takartam
mint  hold, az éjszakát.

Fekete óra fájó percén
szívembe szúrta tüskéit,
s ott legbelül tovább forgatta
félelmetes fegyverét.

Önző kaktuszt szerettem
ki virágot adott nekem,
de nem nekem
csak a világnak,
játszotta, hogy szeret.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

danotimea2009. augusztus 13. 16:00

Én is téged Sziszkó:))))

Szia!

S tényleg nekem is nagyon fáj, de nem szabad besavanyodni, tudom, hogy nehéz, de túl kell lépni, és mindig előre nézni! Csak előre! Bátran!

Puszillak
szia!

sarandisziszi2009. augusztus 13. 15:02

MINDEN SZAVÁT ÉRTEM, PICILÁNY!
KITARTÁS!!!!!!!
SZERETLEK!!!!!!
SZISZKÓ

danotimea2009. augusztus 13. 09:01

Nem a volt párom Csilla. Utána még megismertem egy férfit aki bele szerettem.

Törölt tag2009. augusztus 13. 05:08

Törölt hozzászólás.

danotimea2009. augusztus 12. 22:14

Nem teljesen felejtettem még el:((( De igyekszem.

Bene_Eva2009. augusztus 12. 21:46

Drága Timea!
a te szived nagy és hatalmas nagy trombitavirágot kell befogadni nem holmi kaktuszt
ami megsebez!:(
Remélem már régen elfeledted!
Pusszancss
Éva

uszuka2009. augusztus 12. 21:30

Szia Timike!Gyönyörűen versbe foglaltad szomorú érzéseidet,gratulálok!De,remélem már túl vagy rajta?