anémone @-->------

Személyes
danotimea•  2010. május 15. 16:47

Attilához

Melletted virág lehettem
nőies száron élő hóvirág.
Fehér érzésekben
pompázó
gyönyörű kisvirág.

Lassan nyíltak szét vágyaim
kóstolgatták szerelmed fényét
virág ajkaimon gyöngyöző
napsugár ajkaid ízét.

Gyöngéden tápláltad lelkem:
kedvességgel, szerelemmel
széppel,
félénken remegtek
érzéseim,
hófehér őszinteséggel.

Nélküled hervadt
virág vagyok,
elfonnyadt a szerelem
megposhadt a vágy
poros utca könnyeiben fekszem
jaj fekete jaj sivár.

danotimea•  2010. május 14. 19:02

Föld

Porhanyós, élettel szántott
föld az enyém,
ki szeretve tartja gyökereim,
tiszta erkölcsével
akár a fehér hó,
táplálja szirmaim.

Friss szeretettel öntözi
néha lankadt leveleim,
míg bölcsességgel színezi
fakó virágaim.

Tavaszi virág lettem általa
érző száron élő kedvesen kék,
önzetlen cseppjei nélkül
száraz kóró sem lehetnék.

danotimea•  2010. május 1. 18:04

Reménytelenség

Könnyes szemmel
fekszem ágyamon,
ablakom tárva
nem látom a fényt.
Hiába tárom szét karjaim
falakról csalódás
homálya néz felém.

Közönyösek a néma függönyök
rideg a kihűlt radiátor,
a szoba egyes szegleteiben
üresen állnak a bútorok.

Bánatba présel e kicsiny szoba,
könnyekkel teli otthonom,
hol nem találtam szerelmes fényt,
- fájdalmamban fuldoklom-.

danotimea•  2010. április 27. 19:09

Mezei virág

Mezei virágként lélegzem
kedvesek gyűrött szirmaim,
csalódásoktól megfakult
érző virágaim.

Nem vagyok gazdag,
nemes rózsa
nagyképű kertek lakója,
az élettel körbefont gyökereim
szeretet táplálja.

Kúsznék a szerelmes fény felé,
de hatalmas ártó gizgazok
szorítják gyönge szirmaim,
míg alázatba fulladok.

Összeroppantják érző részeim
megbénul a szerelem,
megbénul a vágy,
a pusztítók közönyösen nevetnek:
ez nem olyan virág.

danotimea•  2010. március 16. 22:25

Ölelés

Sóhajok, gyöngéd érintések
percek szirupos árja,
úgy fonják körbe derekam
mint vad indák,a fákat.

Izekre tép a boldogság
lélek cafatok reccsenő ágak,
Talán új rügyet hajt a szerelem
e zord, kegyetlen világba.