anémone @-->------

Személyes
danotimea•  2010. június 14. 13:55

Vihar után

Csönddel ölelnek
a júniusi napok,
pusztító viharok
sarát elmosta
a szeretet,
lelkemben fiatal
illatú a nyár
oly könnyű,
akár a fellegek.

Nyugodt csöndbe
burkolózva,
frissül, szépül a táj,
melyet tarka madarak
baráti dala zeng át.

Friss lett minden
a vihar után,
szám nem szorítja
már félelem,
újra látom a napsugarat,
miként vörös táncot lejt,
az érzéki hegyeken.

danotimea•  2010. június 12. 18:06

Nyolc titok

Vágyódom egy néma rétre
ahol megfejtődik nyolc titok
kinek tarka virágain
a júliusi nap csobog.

Hol virág és föld összeér
ott eggyé süpped a világ
melyet tiszta
pillangók szárnyacspása
ölel át.

Vágyódom egy néma rétre
ahol megfejtőtdik nyolc titok
ahol boldogsággal a lelkemben
önmagam vagyok.

danotimea•  2010. június 3. 11:34

A marseille-i kikötő

Gyorsan szelem át
az éveket,
mint kék hajó
francia vizeket.
Hozzám tapadó
vízcseppjei
formálják hajó életem.

Lemossák hibáim sarait,
hullámain ringatóznak
álmaim,
s óriási erejű dagályaival
növelik bölcsességeim.

Néha sötét színű viharok
kapnak hajó oldalamba,
szaggatnák érző lelkemet
apró cafatokra.

Lelkem erős, hittel teli
tovább úszik tajtékzó habokon
s újra csöndes álom nyugszik,
a francia alkonyon.

Gyorsan szelem át
az éveket,
sok csepp ér még hajó
lelkemhez,
míg kikötök az
alkonyban nyugvó
tiszta,
igaz élethez.

danotimea•  2010. május 23. 19:48

Ablak

Ablakomból tisztán
látom, miként
a munkásmeberek,
kezükben kaszát
kapát fogva,
napszámból
haza sietnek.

Arcukon a küzdelem
ráncait, melyek
élettől pezsgőek
finomak,
vérvörösre festi
a művészi
gyönyörű alkonyat.

Kemény, dolgos
kezeiket, hólyaggá
törte a lét,
melyet odaadással
viselnek gyerekeikért.

Áldd meg Uram
kezeiket, küldj
mosolyt ajkaikra,
enyhítő szeretetet
megfáradt vállaikra.

Rideg széltől,
vad vihartól
védd az én
ablakomat,
hogy tisztán lássam
míg csak élek
alkonyati arcukat.

danotimea•  2010. május 23. 13:44

Örök tavasz

Gondoskodó szél
simítja tincseim,
lelkemen hullámzik
a szeretet,
fehéren ölel
a napsugár,
oly kedvesek
a fellegek.

Erős törzsű
fák köröttem,
mintha óvnák,
vigyáznák léptemet,
koronáiban daloló
madarakkal
színezik hitemet.

Távolba nyúló talaját
díszkövektől mentes,
porcos fű borítja,
minden szál
különös szeretettel
alázattal van itatva.

Szeretnék örökké
itt maradni,
csupasz lélekkel
egymagam.
Levetkőzve mindent
mi bűn,
hófehéren, s boldogan.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom