anémone @-->------

Egy padban ült tücsök, hangya
az általános két diákja.
Hangya gyerek irogatott
addig tücsök ásítozott.

Álmodozott karrierről
szép lányokról és sikerről
míg a hangya szorgoskodott
ő házikat másolgatott.

Felnőtt korban tücsök koma
száját fanyarra elhúzta.
Hangya mindig utat adott,
munkájára hivatkozott:

-Nem érek rá édes komám
sok a munka, nincsen dohány
rajtam a sok hangya gyerek
a hatalmas, éhes sereg.

Nem vagyok én rongy csavargó,
tátott szájú csoda váró.

Tücsök eztán lógó orral
heves, erős fájdalommal,
bánatában nótát zengett
úgy, hogy még a föld is rengett.

Arra jött egy szitakötő
hírnevet adó jövő menő.

Nem telt belé kerek egy hét
erdőlakók zengték nevét
híres lett a tücsök koma
lett palota, aranyszoba.

Hangya uram nem néz tévét
inkább számolja a pénzét,
nem látja tücsök komáját
az egykori cimboráját.

Lefeküdt ő büszkeséggel
megvan ma a kívánt tétel.
Pénzes szeme lecsukódik
gazdagságról álmodozik.

Éjszakának sötét leplén
jött egy zápor rideg szelén
romba dőlt a hangya háza,
vízes lett a kisgatyája.

Pénzét elmosta a nagy ár
tépi is már ő a haját
oda veszett minden kincse
a megtakarított betevője.

Idegei tönkre mentek
az idegosztály betege lett
kórház lett az ő otthona
egy aprócska sötét szoba.

Tücsök koma meghallotta
be is ült a Jaguárba.
Megnézte a beteg hangyát
az egykori cimboráját.

-Ne búsúljál édes komám
adok neked ezer almát,
házat, ételt, mindent mi jó
mert a barát erre való.

Boszorkánynak kicsi fia,
Elindult a próbaútra.
Királylányka kellett neki,
Ki életét megszépíti.

Nem telt belé oly sok idő,
Megtalálta a jövendőt.
Édes, csinos pici ara,
Viszi is ő mostan haza.

Ej banyának fura szája,
Lett világnak a rondája.
Kérdőn vonta kicsi fiát:
Minek neked-e királylány?

Neked csak a mami való,
Nem ez a kis királykodó.
Egyedül még nem tudsz enni,
Kell neked a pici hami.

Ki lesz nekem segítségem,
Számlákkal telt fizetségem.
Tudod bátyád mily naplopó,
Szegény nem munkára való.

Nem kell ide szép királylány,
Csak kincsekkel tele zsákmány.
Drága, kincses birodalom,
Semmilyen hű bizodalom.

Királylánynak szempillája,
Megállt szeme, szíve, mája.
Nézett hát a kisfiúra,
Mit válaszol e szavakra.

Fiúcskának lankadt kedve,
Lett nőjének csúnya veszte.
Szólt királyfi mamijához,
Az egyetlen drágasághoz.

Igazad van drága anya,
Te vagy életem adója.
Én még pici gyönge vagyok.
Nem hódító alak vagyok.

Pici fiad vagyok neked,
Este kérek még meséket.
Ágyba hozott forró kakaót,
Kicsi, édes plüss kis mackót.

Királylány ott kővé vállt,
Nem látott még ily csodát.
Nem telt belé röpke perc,
Fogta lábát, elszelelt.

Bűnösök közt szenvedtél,

Vér áztatta keresztfán.

S életet mentettél,

Az örökélet forrásán.

Az örökélet forrásán.

Megtöretett kenyered,

Oly annyira szerettél.

Kiontották véredet,

Még ekkor sem feledtél.

Te soha sem gyűlöltél.

Te soha sem gyűlöltél.

Melegség járja szívemet,

Mikor reád gondolok.

Hálás neked a lelkem,

Óh, én drága Jézusom.

Te vagy az én forrásom.

Te vagy az én forrásom

Maradj mindig mellettem,

Nélküled senki vagyok.

Légy mindig segítségem,

A Szent, drága királyom.

Éltető forrásom!

Éltető forrásom! 

Tied lelkem egésze,

Szívem színes ékköve.

Ajkamnak szép zenéje,

Ujjaimnak keresztje.

Életemnek egésze.

Életemnek egésze. 

Bárcsak mégegyszer láthatnám,

Tündöklő mosolyodat.

Mint tiszta színes szivárvány,

Pirospozsgás arcodat.

Kezem kezed melegében,

Fejem öledbe hajtanám.

Aggódó szeretetedben,

Óh, én drága nagymamám.

Bárcsak mégegyszer itt lennél,

Vérző szívem közelében.

Simogatnálak, mint a szél,

Az idők végtelenjében.

Elmúlna szívem fájdalma,

Mely fájóan tombol odabent.

Halálod keserű kardja,

Gyötri szerető szívemet. 

Bánat ült arcomra,

Drága mosolyomra.

Fájó ajkamra.

Fájó ajkamra.

Nincs már üde mosolyom,

Arcomon csak fájdalom.

Borzalom.

Borzalom.

Csalódtam szeretetben,

Csalódtam békességben.

Emberekben.

Emberekben.

Szívem, porlepte martalék,

Ahol nincs már semmi szép.

Csak keserűség,

Csak keserűség.

Csalódtam a szeretetben,

Csalódtam a békességben.

Emberekben.

Emberekben