Ha hinnél bennünk

danotimea•  2009. március 28. 21:08

Fájdalmas könnyek tengerén úszom
a víz ellepi testemet,
ordítanék torkom szakadtából,
de már nincs erőm, csak elnyelem.-
Ha hinnél bennünk hallgatag
nyújtanád csónak tenyered,
s hattyú tollként ringanánk:
a víz felett,
a víz felett.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

danotimea2009. március 28. 21:19

Figyelj én úgy gondolom, ha valami probléma van azt meg kell beszélni? Most jobb ha elsiklunk fölötte? Szerintem nem.. ha bánt valami és csak magadba folytod csak rosszabb, ezt meg kell beszélni, és ez nem elég közösen kellene megoldani, egy pillanat és megnézem a blogodat, köszönöm, hogy írtál a vershez.

puszi
Timi

def.67-892009. március 28. 21:16

''mikor azt érzed, hogy ha te szeretsz, akkor téged miért nem szeretnek úgy?'' zokog a lelkem, azt hiszem, a maximumot nyújtom, és a család közli velem, hogy kevés, mert jó, sőt nagyon jó amit csinálok, de ha bánt valami megmondom, és szerintük, azt nem kellene, de akkor nekem mi marad? (Blogomban: Üvegbura, Humor?)

danotimea2009. március 28. 21:12

Tudod Def mikor teljes szívével szeret valakit az ember, és úgy érzi vele szeretné leélni az élet, ő pedig a legalapvetőbb dolgokat nem tesz meg, nagyon fáj:((( mikor azt érzed, hogy ha te szeretsz, akkor téged miért nem szeretnek úgy?? Ezt soha sem fogom megérteni:(( csak szeretni akartam:(

def.67-892009. március 28. 21:11

Szomorkás sorok, megérintik a lelkemet!