Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Foszló homály
danotimea• 2009. január 16. 16:04
Foszló homály téli hangja
fájdalmas cseppekben fürdik
sötét lepel jégrácsain
kínlódik.
Feledve az élet ízét
a napsugarak mosolyát,
nevető, gyerek szivárvány
dallamát.
Gyászos homály bús sóhaja,
emlék szívében fürdik már,
fájdalmak jég tengerén
nagymamám.
ambrus.magdolna2009. március 22. 19:49
Kedves Timike!
Az a Híres költő,akit mondtam az második a tied a nagy Ő.Remélem megérted,akivel mezei virágokat szedtél ezt is élmodtad,na róla van szó,én költőnek nevezem,mert szép versei vannak!
Ha megértetted jelezd ,de ne nyilvánosan.
Puszilunk!
danotimea2009. március 21. 09:42
Köszönöm Magdolna mami:))
De nagyit nem tudom csak úgy elfelejteni, nagyon szerettem.
Köszönöm a hozzászólásod
Timi
ambrus.magdolna2009. március 21. 08:01
Fájdalmas emlékezés nagymamádra,Drága Timiké
olyan gyönyörű ez a versike!
Gratulálok!
Én is bűszke vagyok rád,de ne feledd ,ha valami fáj itt van neked Mahónia anyukád,édesanyéd,édesapád!!
Engedd el a nagyanyád!!!Békésen aludja csendesen,nyúgalmát!Amen.
Nagyon jól megalkottad Édes Timike,ezt küld be kérlek!
Puszilunk!
Ne sírj!!! Üdv.
Szerető :Barátnőd,Magdolna