Föld

Porhanyós, élettel szántott
föld az enyém,
ki szeretve tartja gyökereim,
tiszta erkölcsével
akár a fehér hó,
táplálja szirmaim.

Friss szeretettel öntözi
néha lankadt leveleim,
míg bölcsességgel színezi
fakó virágaim.

Tavaszi virág lettem általa
érző száron élő kedvesen kék,
önzetlen cseppjei nélkül
száraz kóró sem lehetnék.