Egy szerető szívhez

danotimea•  2008. szeptember 1. 08:40

Bárcsak mégegyszer láthatnám,

Tündöklő mosolyodat.

Mint tiszta színes szivárvány,

Pirospozsgás arcodat.

 

Kezem kezed melegében,

Fejem öledbe hajtanám.

Aggódó szeretetedben,

Óh, én drága nagymamám.

 

Bárcsak mégegyszer itt lennél,

Vérző szívem közelében.

Simogatnálak, mint a szél,

Az idők végtelenjében.

 

Elmúlna szívem fájdalma,

Mely fájóan tombol odabent.

Halálod keserű kardja,

Gyötri szerető szívemet. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

danotimea2008. szeptember 2. 23:09

Köszönöm Ági!

Nagyon aranyos vagy, de a verseim nem tökéletesek.

De az érzés a szívemben mikor írom őket igen:)

puszi

agnese822008. szeptember 2. 23:01

Köszönöm! Nekem eddig nem sikerült nagyszüleimhez írni verset, de Neked tökéletesen sikerült...Bárcsak ne születnének meg ezek a versek és ők még itt lennének velünk...

danotimea2008. szeptember 1. 11:48

Nincs mit Marie, köszi designo!

Az a baj, hogy július 24.-én halt meg, és bennem még nagyon friss a dolog. Azóta nem mentem abba a házba, egyszerűen fájt látni az emlékeit.

Tegnap voltam először nagyapámnál, és még mindig kerestem nagyit, mintha még mindig nem fogtam volna föl, hogy nincs :(((( Karácsonykor lesz a legrosszabb, mert ő volt az első akihez mentünk:(

Ez nagyon fájdalmas!

Köszönöm, hogy olvastátok!

Marie_Marel2008. szeptember 1. 11:35

Így igaz, designo. Én is visszaemlékeztem drága jó nagymamámra. Bennünk él tovább az ő emlékük, egy-egy jótanácsuk, mosolyuk.
Köszönöm rózsa!

designo2008. szeptember 1. 09:47

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.