Búcsú Attilától

Mikor megjelennek rajtad
az élet ráncai,
ablakod alatt csöpögnek
majd a téli éjszakák,
gyönge kezed eres útjait
bölcsesség pora járja át.

Miért éheztem, hogy neked
ajándékot vegyek,
szemeidben talán megnyílik
az értelem.
Tél lepte szíved talán
érteni fogja,
mennyire szerettelek.