Az én pásztorom

danotimea•  2008. december 16. 17:34

Jóság őszinte pásztora
őrzi apró lelkem
átölelve gondoskodik,
fogja
a kezem.

Félti minden pillantásom,
kezével simogat
az édes Szent mosolyával,
csodába
hívogat.

Nélküle nem létezhetnék
ő az igaz minden
az egész lényemet átjáró,
imádott
Isten.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

danotimea2008. december 17. 12:11

Köszi:))) hogy olvastad:)))

Alberth dédnagyapus:)

alberth2008. december 16. 23:30

Szép a versed, kedves Timi! Itt a hit annyira egyértelmű, hogy már említeni sem kell. A továbblépés a bizalomról szól. Hiszen ez a vers maga a bizalom, az Istenbe vetett gyermeki tisztaságú, őszinte bizakodás :-)
Szép vers. szép gondolatok! :-)
Üdv.: Alberth bátyád