Az első hó

danotimea•  2010. szeptember 7. 17:00

Zizzenve szál alá
két selymes hópihe,
remegő fényüket öleli
a világ,
táncot lejtő, finom
mozdulataikat,
fehér érzelem járja át.

Hópehely kezeik
egymáshoz érnek,
hullámzik köztük
a végtelen:
fény, erő, hit, kitartás,
őszinte szeretet.

Nevetve kergetőznek
a téli hóesésben,
éjszakai gyönyör,
éjszakai varázs
egymás kezét
erősen szorítva,
átszellemült arccal
hullanak alá.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

danotimea2010. szeptember 8. 15:30

Köszönöm szépen DRÁGA SUNIL TESÓM! :)

sunil2010. szeptember 8. 14:21

Drága Timi, kívánom, hogy sose dideregjen, a két kis hópehely, csak boldog hullásban, sose zuhanásban tartsanak mindig a Szeretet felé... Versed reménykedően csendeslépű dallam, mely szép Lelkedből árad, s a Végtelenbe száll!
Puszillak érte, sok-sok Szeretettel: a már cseppet sem fázó, Sunil tesó.

danotimea2010. szeptember 7. 17:01

ZSACSINAK SOK SZERETETTEL! :)