Álmaink csillagtengerén

Álmaink csillagtengerén
fogtad a kezemet
szerelmünk hűség mezején,
ölelted lelkemet.
Szerelemtől csendesen,
érzelmektől kedvesen.

Fényes szivárvány dallamán
éltük a holnapot
a gyöngyvirágok tavaszán
vártuk az új napot:
tisztasággal telítve,
érintéssel hevülve.

A holdsugár hű szerelmén
remegett a lelkünk
boldogság igaz erdején,
könnyezett a szívünk.
Gyöngédségtől boldogan,
igaz fénytől csókosan.

Álmaink zord jégtengerén,
elveszett a parázs
elillant a végtelenbe
a színes kékvarázs.
Zordul fájnak az emlékek,
fény-pompás  ébredések.