Ablak

Ablakomból tisztán
látom, miként
a munkásmeberek,
kezükben kaszát
kapát fogva,
napszámból
haza sietnek.

Arcukon a küzdelem
ráncait, melyek
élettől pezsgőek
finomak,
vérvörösre festi
a művészi
gyönyörű alkonyat.

Kemény, dolgos
kezeiket, hólyaggá
törte a lét,
melyet odaadással
viselnek gyerekeikért.

Áldd meg Uram
kezeiket, küldj
mosolyt ajkaikra,
enyhítő szeretetet
megfáradt vállaikra.

Rideg széltől,
vad vihartól
védd az én
ablakomat,
hogy tisztán lássam
míg csak élek
alkonyati arcukat.