Andók Veronika versei
Trianon 100. évfordulójára
100
Harangszó a Kárpátok közt
Fél öt táján délután.
Minden harang zokogjon fel.
A sírunkat megásták.
Harang szóljon halkan kongva,
Minket elszakítottak.
De lelkünkben, szíveinkben
Megmaradtunk magyarnak.
Mindegy, hogy a rajzolt vonal
Mely oldalán hallgatjuk,
Bánata a lelkünk mélyén
Egyformán fájón zokog.
Harangszó a Kárpátok közt
Halkan bongva körbering.
Együtt vagyunk mi erősek,
Ahogy voltunk mindig is.
Harang szava messze zengjen,
Hallja meg a nagyvilág
Élünk mi a Kárpátok közt,
S nem feledjük el egymást.
Ezer éve, s még régebben
Lettünk örök testvérek,
Minket védnek és őriznek
Körben itt e szép bércek.
Csengve-bongva áradjon szét
Keresztül e szép hazán
Harangszó a Kárpátok közt
Fél öt táján délután.