andi87 blogja

andi87•  2022. május 21. 09:17

Magamban hordozlak

Soha nem gondoltam, hogy létezik

az érzés, mely bennem felsejlik,

hogy távol vagy s mégis itt velem,

valóság ez, vagy csak képzelem?

Magamban hordozlak, s nem vagy itt,

megszépíted életem napjait,

lelkemet a jóra ösztönzöd,

belőlem a fájdalmat elűzöd.

Emlékeznek bőröm apró sejtjei,

emlékeznek testem izmai,

ott vagy minden egyes sejtemben,

lenyomataid fájó lelkemben.

andi87•  2022. május 20. 21:26

Belém szeretted magad

Egyszer belém szeretted magad, de ez visszafelé nem működik,

hozzám se szólsz, nem is látlak, a szívem mégsem enged, őrködik.
ledermedek, ha látom, be vagy jelentkezve, mintha látnál,
közben meg tudnom kellene, te rég nem is gondolsz már rám.
Mindig azt gondolom, hogy az én lelkem különlegesen szép,
s ebből a tévedésből adódik, hogy azt hiszem, bárki szerethet még.
Nem jelentek rád semmilyen veszélyt, ne gondold ezt kérlek,
eszembe sem jutna, hogy bántanálak vagy megsebeznélek.

andi87•  2022. május 20. 15:49

Lopott illat

 

Őrizgettem még a tőled lopott illatot,
bele temettem arcom, hogy érezzelek,
de mostanra elillant, ahogy itt hagyott
érintésed is, s az illatban kerestelek.

 

Hónapokig tartotta bennem a lelket,
szekrényembe zárt illékony boldogság.
Magamra vettem az "elengedtelek" szerepet,
aztán belül zokogtam, egyedül tovább.

 

Nem értem mit akar tőlem még az élet,
ez a ragaszkodás oly mélyen van bennem,
nem ereszt, nem hagyja elmúlni a lélek,
nem sikerül téged még mindig felednem.

Az eszem azt súgja: nem lehet, nem szabad!
A szívem biztat kitartóan: hidd el még!
bízz, bízzál csak kitartóan, szenvedj még!
nincs szabadulás, vastagok a falak.

andi87•  2022. május 19. 19:06

Százszor

Az ég vagy fölöttem, vihar, mi szaggat,

hozzád visz egy illat, egy áramlat.

Eső vagy, ami áztat, villám vagy,

mi húsomba jelet éget, sanyargat.

Százszor engedtelek már el,

százszor szerettelek meg újra,

százszor írtam a neved vérrel

szívemre, mint egy darab húsra.

És szeretlek százegyedszer ismét,

lelkem sokadszor sírja el könnyét.

andi87•  2022. május 19. 06:18

Örökké

Nem tudok adni neked örök szerelmet,

a világunkban ilyen nem is létezik.

Talán a világunkon kívül, meglehet,

életeken át, újra megérkezik.

Mi lenne, ha a nyár örökké tartana,

nem lenne enyhet adó tavasz soha sem,

a forróság mindent elpusztítana,

nem lehet, hogy a földi élet így legyen.

Talán ezért nem lehet örök szerelem,

felperzselné, megölné a szívet, lelket,

mert ha nem szeretsz, a felejtés kegyelem,

s visszakaphatom a nyugalmas csendem.


2022. 05. 19.


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom