andi87 blogja
Magamban hordozlak
Soha nem gondoltam, hogy létezik
az érzés, mely bennem felsejlik,
hogy távol vagy s mégis itt velem,
valóság ez, vagy csak képzelem?
Magamban hordozlak, s nem vagy itt,
megszépíted életem napjait,
lelkemet a jóra ösztönzöd,
belőlem a fájdalmat elűzöd.
Emlékeznek bőröm apró sejtjei,
emlékeznek testem izmai,
ott vagy minden egyes sejtemben,
lenyomataid fájó lelkemben.
Belém szeretted magad
Egyszer belém szeretted magad, de ez visszafelé nem működik,
hozzám se szólsz, nem is látlak, a szívem mégsem enged, őrködik.ledermedek, ha látom, be vagy jelentkezve, mintha látnál,
közben meg tudnom kellene, te rég nem is gondolsz már rám.
Mindig azt gondolom, hogy az én lelkem különlegesen szép,
s ebből a tévedésből adódik, hogy azt hiszem, bárki szerethet még.
Nem jelentek rád semmilyen veszélyt, ne gondold ezt kérlek,
eszembe sem jutna, hogy bántanálak vagy megsebeznélek.
Lopott illat
Őrizgettem még a tőled lopott illatot,
bele temettem arcom, hogy érezzelek,
de mostanra elillant, ahogy itt hagyott
érintésed is, s az illatban kerestelek.
Hónapokig tartotta bennem a lelket,
szekrényembe zárt illékony boldogság.
Magamra vettem az "elengedtelek" szerepet,
aztán belül zokogtam, egyedül tovább.
Nem értem mit akar tőlem még az élet,
ez a ragaszkodás oly mélyen van bennem,
nem ereszt, nem hagyja elmúlni a lélek,
nem sikerül téged még mindig felednem.
Az eszem azt súgja: nem lehet, nem szabad!
A szívem biztat kitartóan: hidd el még!
bízz, bízzál csak kitartóan, szenvedj még!
nincs szabadulás, vastagok a falak.
Százszor
Az ég vagy fölöttem, vihar, mi szaggat,
hozzád visz egy illat, egy áramlat.
Eső vagy, ami áztat, villám vagy,
mi húsomba jelet éget, sanyargat.
Százszor engedtelek már el,
százszor szerettelek meg újra,
százszor írtam a neved vérrel
szívemre, mint egy darab húsra.
És szeretlek százegyedszer ismét,
lelkem sokadszor sírja el könnyét.
Örökké
Nem tudok adni neked örök szerelmet,
a világunkban ilyen nem is létezik.
Talán a világunkon kívül, meglehet,
életeken át, újra megérkezik.
Mi lenne, ha a nyár örökké tartana,
nem lenne enyhet adó tavasz soha sem,
a forróság mindent elpusztítana,
nem lehet, hogy a földi élet így legyen.
Talán ezért nem lehet örök szerelem,
felperzselné, megölné a szívet, lelket,
mert ha nem szeretsz, a felejtés kegyelem,
s visszakaphatom a nyugalmas csendem.
2022. 05. 19.