anci-ani blogja

21 Gondolat

Boldognak lenni

Hittel remélni

Reményt nem veszíteni

Mások reményét nem elvenni

Őszinte szívvel szeretni

Emlékeinket őrizni

Mások felett nem ítélkezni

Felindulásból nem dönteni

Figyelmesen nemet mondani

Esendőkön segíteni

Teendőt nem halogatni

Időben cselekedni

Szív szerint élni

Gyűlölettől szabadulni

Pozitívan gondolkodni

Jelenben élni

Igazat mondani

Nem mindent kimondani

Tudni hallgatni

Szeretettel adni

Örömmel elfogadni

Szeretném, ha olyat megélnék,
hogy valakinek árnyéka lehetnék.
Én már nem járnék egyedül a világba,
mert képzeletem mindig hozzá szállna.

Előttem majdan csak az Ő képe lebegne,
szívem érte zakatolna soha sem pihenne.
Éjemben-nappalomban szeretetben élnék,
s magánytól lelkemben, akkor sose félnék.

Teljes lényemmel én mindig Őt szeretném,
fájdalmát, bánatát csókommal törölném.
Titkát vagy múltját soha sem kutatnám,
élnék mi kettőnknek, míg világ a világ.

Én akkor egy boldog ember vagyok,
ha adhatok és persze, ha kapok,
az életben boldogság a fény,
nélküle kevés a remény.

A jelenben élünk,
múltra emlékezünk,
de a jövő tiszta egére
szép dolgokat festünk.

Semmi sem késő,
mindig van mit tenni,
az élet csodás kincsét,
bölcseletet közzétenni.

Éljünk teremtő
munkával,
szomjazó
tudásvággyal,
becsülettel tegyünk,
álnokok ne legyünk.

Jövő csillaga sikert vet
ránk,
de lassan égjen
gyertyánk,
tudjunk gyorsan élni,
s vihart csillapítani.

Elmúlás meg nem
állítható,
idő rohanása
lelassítható,
életünk guruló
szekerét,
semmi sem szedi szét.

Rózsát, lágy bársonyos
szirma,
lelkünket a remény
fiatalítja.
Fontos, hogy a mában
élünk,
ám a holnaptól sem
félünk.

Kiszúrt velem a fura
sors,
velem mindig kegyes
volt.

Most rám húzta a vizes
leplet,
csurom vízben testem
reszket.

Mégsem vettem én ezt
zokon,
baromságot felső
fokon.

Hatóság engem
fenyeget,
nem fizettem börtönbe
vitet.

Gyorshajtásért bírságot
kaptam,
amit én rég le is
róttam.

Befizetett pénzem
elkallódott,
rendeltetési helyre el sem
jutott.

Pénzügyekben igazság
nincs,
csuklómon csaknem kattant
bilincs.

Buzgón bizonygattam
igazam,
mire tisztára moshattam
magam.

Minden jó ha a vége
jó,
így nem lettem börtön
lakó.

Életünk titkokat, reményeket
rejteget,
kérdő talányokat, félelmeket
fejteget.

Boldogságot keresve
ember felejt,
fények útján vágyunk
rabul ejt.

Csábosan csalogatnak
bálványaink,
kutatjuk semmibe-vesző
napjaink.

Távolban álmaink tűnnek
fel
szürke sorsot már fedi
lepel.

Boldog mosoly csillan,
arcunkon,
repülünk felé könnyű
szárnyainkon.

Szívünkben halljuk szférák
zenéjét,
elhisszük szavának álom
regéjét.

Már elmúlik izzó örök
gyötrelem,
sorsunk ha szeretünk nem
könyörtelen.

Látjuk előttünk a kitárult
világot,
utunkon szedhetünk színes
virágot.

Életünk reményeink útján
halad,
léptünk nyomában rózsa
fakad.