anci-ani blogja

Vers
anci-ani•  2019. május 29. 10:00

Az én "TÁL" verzióm



 


 Az én "TÁL" verzióm


 

1. Számomra mindig igaz nagy barát - VOL-TÁL,

2  Egy szó nélkül, hirtelen új irányt-VÁLTOT-TÁL,
3.Valami véletlen folytán úgy- MEGVÁLTOZ -TÁL,
4. Az utolsó levelemre már nem is -VÁLASZOL -TÁL,
5. Elfordultál tőlem már barátnak sem-FOGAD- TÁL,
6. Azért remélem, mindig őszintének - TARTOT - TÁL.
7. Mondtad, hogy nem szereted ha valaki-INZUL -TÁL,
8. Mert magányos voltál, kissé -BECSAVAROD - TÁL,
9. Csigaházad menedék, mikor a magány - IRRI - TÁL,
10. Ez változott mikor társadhoz vissza - TALÁL - TÁL,
11. Mert ezáltal a boldogságodra újra- RÁTALÁL-TÁL,
12. Azt hiszem, érte nagyon sokat - PEDÁLOZ - TÁL,
13. Biztos megérte, hogy oly sokat - FÁRADOZ- TÁL
14. Sok dolgot az életben Őérte - FELÁLDOZ - TÁL,
15. Habár időközben sok nő horgára - AKAD - TÁL,
16. Kiket becserkésztél, majd le is -KOPTAT - TÁL.
17. A bajból  mindig oly ügyesen -KIMÁSZ- TÁL,
18. A sors boldogságot soha sem- GARAN- TÁL.
19. Most már az őszinte ex barátod - EXI - TÁL,
20. Mert várja őt a fakanál és a - FŐZŐ - TÁL,
21. De a válaszodra azért - REFLEK - TÁL!

2013. július 15.

A "Tál család" - humoros írás ihlette


anci-ani•  2018. április 11. 08:04

Fellegvár



Fellegvár


A boldogság érkezett, mint utolsó áldás,
az elhaló szívemnek egy új feltámadás
nehéz volt elhinni, de úgy örültem neki,
mint a kiszáradt patak, ha vízzel lett teli.


Oly vidáman csobogott, pajkosan medrében,

napsugár táncot lejtett dalos jókedvében
mellette, a szomorú fűzfa is felébredt,
ágai szerelemről, reménnyel meséltek.


A szédületes öröm, szívem árasztotta,
pedig belülről olykor, kétely sápasztotta
nyugalommal csitította feldúlt lelkemet,
ahogy szellőtől csitul, tikkasztó nap heve.


Elfogott egy különös, félelmetes érzés,
mint amikor a légszomjtól, eláll a légzés
illúziók örvényébe könnyű bekúszni,
de sokszorta nehezebb belőle kiúszni.


Olyan, mint szalmalángnyi remény a betegnek
gyógyíthatatlan, de szentül hisz a jeleknek,
majd gyenge szalmaszálból gerendákat ácsol,
nagy hittel, bizalommal fellegvárat tákol.


A fellegvár csak gyenge gólyalábon állott,
melyet egy viharos szél könnyedén lebontott,
majd felkapta és vitte, messzire söpörte,
hideg zuhanyként érte, de már nem gyötörte.


anci-ani•  2018. február 22. 10:21

Csillagos ég alatt




Csillagos ég alatt


"Avas szalonnán élt, mint az idő.
Telt-mult naponta, sárgán görbülő;
szalmát számolt, vagy nézte az eget,
a csillagokba szíve zizegett."

A lelkes költő, az ifjú harcos titán,
a munkásmozgalom elfojtása után

keserűn újra falujárásba fogott,

megízlelni a nincstelen életet ott.


Nagyapa legtöbbször magában dörmögött,
Attila ott találta, nagybátyjához jött.
Szabadszálláson akkor fia tartotta,
mindenki egyszerűen Tyatyának hívta.

A nyomor terhe alatt, napszámba jártak,
csak annyit kerestek, éhen ne haljanak.
Este szőlő és kenyér volt a vacsora,
mit szüreteléskor fizetségként kaptak.

Vendégnek aludni subát terítettek,
háziak ketten szalmaágyra feküdtek.
Tyatya az udvaron, csillagos ég alatt,
a viskóban már többnek helye nem maradt.

Nagyapja neki a csillagokról mesélt,
mert aludni nem tudtak éjnek éjjelén.
Attilát boldogság izgalma fogta el,
most még szebbnek látta a csillagos eget.

Aztán megkérdezte, hogy múltak az évek
meséljen családról, régen hogyan éltek?
Bizony nehezen, hisz enni alig jutott,
 piros pirkadattól, nehéz igát húzott.

Akkora földje sem volt mint a tenyere,
és mert büszke lovas nemzet volt elődje
boldog volt, sikerült egy lovat szerezni,
abból akarta családját eltartani.

De a gyenge pára nem soká' ténfergett,
kukoricahordás alatt összeesett.
Halott lova felett oly beszédet tartott,
melyért szegény ember, börtönt is kaphatott.

Hiába dolgozott pirkadattól estig,
öt éhes gyerekszáj gondja rátelepszik.
Munkájáért nem volt fizetés, se bére,
szegény embert mindig az éhség kísérte.
2018. február 21.
József Attila idézet,
József Jolán: "A város peremén" könyvéből.

anci-ani•  2018. január 10. 16:41

A költő szerelme...


A költő szerelme...
Töredékfolytatás


"költő szerelme szalmaláng,
azért olyan sebes és falánk"
rohanó vad vágyakozás
a szenvedély rabságába
és még vadabb fáradozás
kijutni a szabadságba!
2018. január 10.
Az idézet József Attilától való

anci-ani•  2017. január 7. 20:00

Mi a szerelem?


Mi a szerelem?


Amikor ébren is róla álmodsz,
lelki szemeiddel is Őt látod
elrabolta minden gondolatod,
már nincs soha nyugodt pillanatod.


Vágysz a hangjára, csak egy szavára,
ellágyulsz egyetlen pillantására
a szíved érte vadul kalapál,
minden sejtje már a sejteddé vált.


Amikor megbánt, elnézed neki,
hisz megbocsátó szíved szereti
magányodban hozzá kerget a vágy,
nélküle összetörsz, mint száraz ág.


Ha szépen szól, már minden feledve,
a rossz elillan, sértés temetve
örömmámor uralja a szíved,
boldogságodban lebeg a léted.


Nélküle oly szomorú az élet,
nem látod a fényt, virágos rétet
léted színtelen, szürkeség fedi,
némaságod életkedv nélküli.


Ha hírt kapsz Tőle, elfog a mámor,
mikor szól hozzád szíved fellángol
átölelnéd az egész világot,
égbe kiáltanád boldogságod.


Szívedben él, nélküle elvesznél,
hited sem lenne, elhagy a remény

éjjel-nappal csak érte élsz és halsz,
szerelemben égni, vele akarsz
.


Érzed, csakis Ő a lételemed,
  nélküle már üres az életed
Ő a mindened, éltető erőd,
szomjat oltó vízcsepped, levegőd.



Amikor így érzel, biztos lehetsz,
szerelem csónakjában evezel.
2017. január 7.