Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Az óceán sötétje
anci-ani• 2014. április 29. 16:24
Az óceán sötétje
Az ihlet kutam a csend magányába bújt,
mint mikor a trombita takarodót fújt.
Elmerült, s hallgat, mint a sötét óceán
oly néma, akár egy szépséges porcelán.
Szivárvány álom visz messzi végtelenbe
érzelem csábos varázsa ébred benne.
Tolakodó gondolat ring a felszínen,
mint dugó a hullámtól sodródó vízen.
Tovahalad, mert magával viszi az ár
múzsát elragadja, lehúzza a hínár.
Lehúzza újra a mélység sötétjébe
csak tépelődve néz fekete tükrébe.
anci-ani2014. április 29. 22:19
Köszönöm szépen kedves Éva!
pauleve552014. április 29. 19:52
"Elmerült, s hallgat, mint a sötét óceán
oly néma, akár egy szépséges porcelán."
Csodás képek!
anci-ani2014. április 29. 19:47
Köszönöm drága Kingám!
Örülök, hogy tetszett!
Kicsikinga2014. április 29. 18:27
Szinte látom a végtelent, azt a sejtelmes, és kicsit még ijesztőt is!
Ez azt jelenti, hogy nagyon jól megírt verset olvashattam!
anci-ani2014. április 29. 17:58
Köszönöm kedves Rózsikám!
Jól mondod!! Már azóta újra írtam!!! :)
rozsika532014. április 29. 17:40
Van ez így kedvesem....de vissza tér újra:::))))