Álomlány

Petronius•  2025. július 30. 15:01  •  olvasva: 101

Egyszer valahol eltévedt ő,

Szíve régóta nem dobog.

Szemei bús titkokat rejtő

Kialudt égi csillagok.


Álmaimban némán lép felém,

Lágyan omlanak könnyei;

Fényét a létnek túlsó felén

A végtelenség öleli.


Éjjelek bársony mélységében

Gyötrő szép kín marad nekem;

S őt szívgyógyító feledésben

Tűnni soha nem engedem.


Bár közénk feszült idő és tér:

Árnyát követem, míg tudom.

Majdan lelkem lelkéhez elér, 

Várok rá messzi utakon.


Hiszem, egyszer találkozunk majd,

Reményem síron áthatol,

És szerelmünk új tavaszba hajt –

Tudom, létezik valahol.


Emlékét bolyongva még őrzöm:

Ahogy táncoltunk nevetve...

Tekintete most a felhőkön

Túlról kéklik le szemembe.


Ma már csak a csend beszél, ölel

Át e földön, míg létezem,

S lágy őszi napsugár ringat el,

Ha őt álmodom éberen.


Kettőnk története nem érhet

Véget így értelmetlenül.

Nem uralhatja örök végzet,

Egy új létben beteljesül.


Ha múlás szava hív nevemen:

A hideg föld még eltemet;

S onnét a végtelen szerelem

Végül őhozzá elvezet.



(Innét: https://www.youtube.com/watch?v=4rKIHTkXeWg&list=RDe_QPEDn_f2M&index=3)


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Florine2025. szeptember 21. 22:45

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Florine2025. szeptember 21. 22:42

Kedves @Petronius: !
Jó, hogy jöttél, nem kell aggódjak legalább ,hogy mi van veled?
A stílust azt taníthatnád, szóval inkább nekem kellene tanulni tőled..!:) Nem tudsz semmivel eltántorítani mert a vers az magáért beszél, gyönyörű és hibátlan. Bezzeg én..!
Okeánus mindig küzd a versekkel,hogy jó útra termeljen,sajnos nehezen megy. Mindig van benne valami,ami elrontja a versemet, nem fordítok rá kellő időt.Szeretek írni de csiszolgatni azt nem..:)) Köszönöm,hogy olvashatsz nálam. A dalt pedig meghallgattam,igazi csemege,köszönöm szépen!
Jó éjt!:)
🥰

Petronius2025. szeptember 21. 18:35

@Florine: Szia, kedves Liwet!
Pedig akkortájt írtam a blogodba is... Mert olvaslak mindig, naná. Igyekszem tanulni Tőled.
Örülök, hogy itt jártál nálam. Sajnos ez se a saját művem, de szomorú régi emlékeim segítettek a verssé formálásban. (Először odaírtam alá, hogy Orsi emlékének, de később töröltem, hiszen mégiscsak feldolgozás.) Az eredeti dal nekem nem tetszik (ne haragudj érte, nem vagyunk egyformák, s ez így jó!), afféle spiritizmus, a klippel együtt meg tömény halloween. Ezért is nyúltam hozzá.
Az nekem a legnagyobb dicséret, hogy többször is elolvastad, mint írod. Tudtam, hogy te értékeled!
Aztán megyek is Florine blogjába elmélkedni. :)

Őszinte híved:
az arbiter elegantiae

Ja, nálam mindig kapsz egy dalt a kedvenceim közül:
https://www.youtube.com/watch?v=uvKcBPUhysI&list=RDuvKcBPUhysI&start_radio=1

Florine2025. szeptember 15. 09:50

Szia kedves @Petronius: !
Nem is láttam ezt a szépséges versedet, pedig még a nyáron írtad. De ami késik, az nem múlik és most csak olvasom, olvasom újra. Gyönyörű lett. A dal is nagyon tetszik nem ismertem. Igazán szép lírát hoztál.
Sok szeretettel gondolok rád mindig:
Üdvözletem🥰
Liwet

Petronius2025. augusztus 3. 13:13

@Mikijozsa:
Köszönöm! Érzelmesnek szántam...

Mikijozsa2025. augusztus 2. 10:23

jó lett, sejtelmes