amer blogja

amer•  2017. január 23. 10:17

Kísérlet az elmondhatatlanra

Sosem voltam misztikus, hiszékeny,

réges-rég nem élek már mesék tején,

hogy lelkeké a társtalan magány,

megéltem én is kis szobámnak mélyén.


Nem érted, ha elkerült az élmény

és nem élted át e misztikus csodát,

mikor a lélek megérzi társa

hatalmas mágnesként vonzó áramát.


Az időt én sem tartom kezemben,

mégis, az emlék, a régi pillanat

felidézi a felejthetetlent,

ahogy felfedeztem hozzád az utat.


Azt a pillanatot élem újra,

amely megfordította az életem,

ma is tisztán érzem azt a percet,

mikor először találkoztál velem.


Fehér inges, vidám leány voltál,

a tekintetünk összeforrt, és tudtam:

-mert villámként csapott rám az érzés -

Most megtaláltam! Őt, akire vártam.


A sorsunk volt, hogy rám találj te is,

hiszen nem én kerestelek csak folyvást.

Megfejthetetlen az a pillanat,

mikor a lelkek felismerik egymást.

* * *

Hát végre, végre itt vagy!

Hol késtél ilyen soká?

Egy évtizede várlak,

most már el ne kószálj!

Talán te késtél el

vagy én jöttem korán?

Erősen fogd a kezem,

és maradj itt velem!”


* * *


Tíz éve már, hogy a temetőben

egy fehér kő jelzi, hol a sírja,

rövid életünknek véges útja


ily bánatkövekkel van kirakva.

* * *

Azóta várok, de nem jössz újra,

hiányodat megszokni sosem lehet,

behunyva szemem még látni tudlak,

s ez feltépi bennem a régi sebet.


Mint egy kedves dallamot, idézlek,

amelyet együtt dúdolgattunk régen,

megtalállak, érzem illatod,

s ebben a dalban együtt száll két lélek.

amer•  2017. január 21. 17:05

Ha már nem csörög korán a vekker

Ne várd a kort, mikor sokat pihensz,

és nyugdíjasként ágyban délig heversz,

ha nem csörög rád korán a vekker,

akkor sem fogsz tovább aludni reggel.


Felkelsz hajnalban, dolgod nem leled,

csak tétován topogsz, teszel – veszel,

kutyát etetsz, kenyeret szelsz sután,

nem is vagy éhes, idődet töltöd csupán.


Mikor dolgoztál, hogy valaki lehess,

akkor nem hitted, leszel felesleges,

olyan hamis a vállveregetés,

és szólam a megérdemelt pihenés.


Azt hallod irigyeidtől gyakran,

minden bajuk a "nyuggerek" miatt van.

Munkában megőszülni magánügy.

Hogy előre fizettél? Az csak ürügy!


Azt nem érti meg az a sok ember,

akit munkája még minden nap terhel:

hasznosan élni, s alkotni fontos,

ettől vagy ember, bármilyen nehéz most.


Ne irigyeld a nyugdíjast pajtás,

már nem bírja, de hiányzik a hajtás,

te sem fogod mosolyogva tűrni,

ha akkor bárki koloncnak fog hívni.

amer•  2017. január 21. 08:41

Eduard ruhája

Dölyfössé váltak a hatalmasok! 
Eduard királynak fehér ló kell hamar,
urak kastélyai gombaként nőnek,
a mohóbb több hivatalt, s földet akar,
úrizni, dőzsölni Walesben, de főleg
nyerészkedni a nemzeten,
pedig "a király meztelen".


A bódult nép csak hallgat és lapít,
morognak, szűkölnek lenn a nyomorban,
mint a béna koldus, vesztegelnek,
bár beléjük a bánat már csontig mar,
birkaként mégis engedelmesek,
szolga lett a sok esztelen,
pedig "a király meztelen".


Te írástudó bárd, legyél bátor,
zeng el a hős valót verseidben,
azt, amit lenn félnek bevallani,
vagy rosszabb, hogyha nem tudja senki sem
mi az, mit végre ki kell mondani,
amit titkolnak dölyfösen:
Eduárd, "a király, meztelen".



amer•  2017. január 3. 19:00

Emlékkergető

Egy téli est, kis unalom,

forró tea, benne kis rum,

régi levél, fotó album,

sok szép emlék.

 

Hol van a nyár, az ifjúság,

régi álmok, egy kacagás,

kis randevú, álmodozás,

s a régi lány?

 

Röpke tavasz, akácvirág,

illatos út,ahol te vársz,

virágból font, fejedre szánt

kis koszorú.

 

Váratlan jött a szerelem,

egy forró csók, s fogom kezed,

már nem erény a türelem

szerelmesen.

 

Egy kedves arc, egy égő száj,

egy suttogás, hangja oly lágy,

csendes mosoly, kis bíztatás

és ölelés.

 

Milyen jó így merengeni,

arra mi volt, emlékezni,

s azt ami szép, versbe szedni

egy téli estén.

 

amer•  2017. január 2. 20:58

Újév hajnalán

 

Az újév egén még a tavalyi fény lebeg,
fényszmog takarja a csillagokat.
Nyüzsgő emberek között, meztelen lélekkel
és görcsös szívvel járja az utat.

Botladozik, mint a részeg, és eltűnődik,
elrontotta életét semmiért,
magával is vitázva faggatja a sorsot:
hol tévedtünk el, mikor és miért?

Sodródik a tömeggel fáradt mámorában,
rágyújt, és a cigaretta fénynél
rágódik filozófiák és viták felett,
miket, mint a port, hordott el a szél.

Még emlékszik gátlástalan ígérgetőkre,
vakhitű nemzedék átkaira,
kik régen elfeledték a küzdelem célját.
És emlékszik régi álmaira.

Már csak aludni vágyik, mélyen, mint a halál,
hazát cserélne, de itt vert gyökeret,
hitte, az a város lesz örökre otthona,
ahol most egy fáradt "idegen" lett.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom