amer blogja

amer•  2018. április 17. 17:31

Nem értenek

Nem értenek, hiába beszélek,

szavaimat a szélbe kiáltom,

a zsigerekből jövő indulat

hajózik itt gyűlölet hullámon.


Nem értik, bár egy nyelven beszélünk,

nem segít, ha rosszra rossz a válasz,

aki gyűlöl, az önmagát bántja,

és bajában ez nem lesz a támasz.


Tán Neander-völgyi volt az ősöm,

akit kizártak falfirkálásért,

és azóta ül rajta az átok,

ne értse senki az üzenetét.



Nem értették hát kizárta a törzs,

így lett belőlem homo sapiens,

ám a homót, aki gondolkodik,

azt most is kizárják, mert „sapiens”.

amer•  2018. március 25. 09:25

Miért döcög az oktatás szekere?

Az oktatási rendszereket és módszereket kutató szociológusok (S. Bowles, B. Bernstein, P. Bourdieu) szerint az ipari társadalomban kialakult „modern” oktatás feladata az ipar gazdasági igényeinek kielégítése. Az iskolákban kialakult hatalmi és tekintélyviszonyok ezért a munka világának elemeit idézik. Ezekben a magolást és begyakorlást igénylő folyamatok zajlanak, de az általánosítás vagy absztrakt gondolkodást kívánó fogalmak megértésével és elsajátításával keveset foglalkoznak.

Bourdieu szerint az iskolákban és más oktató, kulturális intézményekben lényegileg kulturális újratermelés folyik, ami generációkon át biztosítja a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenség folyamatosságát.

Carl Rogers pszichológusnak már két évtizeddel ezelőtt az volt a véleménye, hogy az oktatási intézmények elkeserítő állapotban vannak, és hacsak nem válnak izgalmas, örömmel telt tanulási központokká, egészen valószínű, hogy a tudásalapú társadalomban halálra vannak ítélve. Ugyanis, ha a jövőben (sok helyen már ma is) a fizetett munka időtartama jelentősen csökken és jellegében átalakul, akkor a kreativitás és az önálló gondolkodás képességének fontossága merőben megváltozik az emberek életében, hiszen a munkán kívül számos, sok esetben társadalmilag fontos és értékes dolgot is csinálhatnak.

Rogers szerint ezért nagyon fontos lenne, hogy a tanárok rendelkezzenek a tanulás facilitátorának minden attitűdjével és tapasztalatával: a valódisággal, az elfogadással és az empátiával. A kutatások (ma már pl. a skandináviai oktatás ilyen irányú tapasztalatai is) azt igazolják, hogy a facilitatív tanárok produktivitása magas, a facilitált osztályokban pedig olyan viselkedésmódok alakulnak ki, amelyben megnövekszik a diákok közötti tartalmas eszmecsere, kérdés feltevés, verbális kezdeményezés és a tanárnak adott verbális válasz. A diákok személyesen vonódnak be a tanulás folyamatába, viselkedésükben magasabb szintű lett a megértés és megismerés, valamint a kreativitás.

Míg a hagyományos iskolákban a tanár a tudás és a hatalom birtokosa, a diák pedig csak passzív befogadó, és az elvárás szerint engedelmeskedő, ezért a köztük kialakuló bizalom szintje a legtöbbször nagyon alacsony, addig a facilitátor tanár megosztja a tanulási folyamat felelősségét. Ezekben az iskolákban a tanulók részt vesznek a tanterv kidolgozásában és a célok kitűzésében, a tanár gondoskodik a tanulási forrásokról és ösztönzi a diákokat is a források felkutatására. Ezekben az osztályokban a légkör életszerű, könnyed és humoros, törődő és empatikus, a középpontban a tanulási folyamat elősegítése és nem a tananyag bemagolása áll.

Az ilyen oktatás feltétele a tanári függetlenséget biztosító intézményi rendszer és a Pygmalion típusú tanár, aki biztos önmagában és megvan benne az alapvető bizalom, hogy diákjai (hallgatói) képesek saját fejükkel gondolkodni, maguktól tanulni.

Ez az oktatási módszer Magyarországon sem ismeretlen, már 1989-ben a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola sikerrel próbálta ki kísérleti tanítás formájában. Sajnos kormányzati támogatás hiányában ennél nem jutott tovább a dolog.

amer•  2018. március 18. 11:31

A Pygmalion hatás

G. B. Shaw Pygmalion című színművét a színházba járók és a mozirajongók egyaránt ismerik, hiszen több nagysikerű filmnek is témája volt. A történet az ókori Pygmalion-monda modern változata. Az eredeti a saját művébe szerető szobrászmester, Pygmalion, és alkotása Galatea, a gyönyörű nőszobor története, a modern változat Higgins professzor és tanítványa, Doolittle kisasszony között kialakult különleges kapcsolatról szól. Higgins nyelvészprofesszor, a modern Pygmalion, saját képességeiben bízva, elvállalta, hogy a londoni szlenget beszélő Elisát megtanítja Shakespeare nyelvére. A tanulási programban nem csupán tanított, hanem olyan elvárásokat támasztott Elisa Doolittle-lel, az egyszerű virágárus lánnyal szemben, amelyeknek teljesülése alapján ő – képességeiben és személyiségében megerősödve - igazi hölggyé vált.

A Pygmalion-effektusnak nevezett elvárás hatás akkor következett be, amikor a professzor nem csupán felkészítette tanítványát, hanem annak fejlődését látva, szembesítette őt a valóságos elvárásokkal. A történet szerint, amikor annyira bízott saját és tanítványának eredményeiben, hogy bemutatta őt a királyi udvarban, ahol az elért siker Elisát is megerősítette. A jelenség kulcsa nem az elvárások puszta növelése (a fárasztó tanulás, munka), hanem azok pozitív közvetítési módja (a megerősítő sikerélmény). 

A Pygmalion típusú emberek ismereteiket és képességeiket rendkívül tudatosan használják, erős önbizalommal rendelkeznek, ennek alapján képesnek érzik magukat tudásuk átadására, mások fejlesztésére. Ez ad bátorságot nekik ahhoz, hogy tanítványokat válasszanak, vállaljanak, és azokat képessé tegyék magas elvárások teljesítésére. Oly módon teszik ezt, hogy saját hitükből, önbizalmukból annyit adnak át munkatársuknak vagy tanítványaiknak – előlegezett bizalom formájában – amennyi ahhoz szükséges, hogy leküzdve kishitűségüket, elérjék a kitűzött célt. 

A Pygmalion-effektus a szülő – gyermek, a tanár – tanítvány, a mester –inas, sőt a vezető-beosztott kapcsolatban egyaránt, és hasonlóképpen működik. Az effektust, önmagát megvalósító jóslatnak is nevezik, mivel hatása arra alapul, hogy ha valamiben hiszünk, bekövetkeztében bízunk, akkor cselekedeteinket ez irányítja, aminek következtében meg is valósul. 

Tapasztalatok mutatják azt is, hogy az önmagát megvalósító jóslat negatív vonatkozásban is működik. Például, ha a tanárok egyes tanulókról eleve feltételezik, hogy azok gyengébb képességeik miatt rosszul fognak teljesíteni, akkor kevesebbet foglalkoznak velük, ritkábban kérdezik, nem kapnak igazán nehéz és kreatív feladatokat, ugyanakkor az átlagosnál többször részesítik őket dorgálásban, elmarasztalásban. Ezáltal ezek a tanulók nemcsak negatívan motiváltak, hanem ténylegesen rosszabb tanulási helyzetbe kerülnek szerencsésebb társaikhoz viszonyítva, ezért törvényszerűen azoknál gyengébb eredményeket érnek el. 

A Pygmalion-hatás annak megértése, hogy az emberek azzá válnak, amiben hisznek. Az ember sosem tud elérni olyan célokat, amelyeket nem mer megcélozni, mert azt hiszi, nem képes elérni azokat. A Pygmalion pozitív motivációja ezt az élethelyzetet segít leküzdeni. 

Mindenkinek szüksége van arra, hogy fontosnak, értékesnek érezze magát. Ha valaki ilyen jelzésekkel, visszacsatolásokkal közelít a másik ember felé, annak fontos szükségleteit elégít ki, ezért abban pozitív érzéseket alakít ki önmaga és az általa képviselt dolgok iránt. A mester és a tanítvány ily módon találják és fogadják el egymást. Most már a Pygmalionon múlik, hogy társa higgye el magáról, nagy dolgokra képes. A folyamat utolsó, egyben talán legnehezebb szakasza az, amikor a tanítvány elérte a kitűzött célokat, és önbizalmában megerősödve saját útjára akar lépni. A szülőknek is gyakran jelent ez problémát. A filmbeli Higgins professzornak is ez bizonyult a legnehezebb feladatnak. Az igazi Pygmalionok azonban ezt a helyzetet is meg tudják oldani. 

A Poet-en is sok Pygmalionnal találkoztam, pozitív és negatív vonatkozásban egyaránt, mert hatással vagyunk egymásra, tudatosan vagy anélkül. 

A fent elemzett hatásokat Goethe az alábbi módon fogalmazta meg tömören és kristálytisztán: 
˝Ha valakivel úgy bánsz, amilyen, akkor az olyan is marad, de ha úgy bánsz vele, amilyennek lennie kellene, akkor olyanná válik. ˝ Ezek egy igazi Pygmalion gondolatai.

amer•  2017. szeptember 13. 16:42

Párizsi szonett

Néha még Párizsban járok veled,
összesimulunk a Saint Michelen
álmomban, s én mesélek, mint régen,
Adyról és Attiláról neked.

Szajna felett a könnyű szellőben
ölellek a Szent Mihálynak hídján,
alant úszik egy bateau promenade,
és én téged csodállak a fényben.

A diákok között elvegyülve
mulatunk a Quartier Latin-ben,
és csókolódzunk, mint két siheder,

betérve a Hotel Mannier-be
boldog béke költözik szívünkbe,
csodás ez a párizsi szeptember.

amer•  2017. március 21. 14:51

Egyszer vége a dalnak

Lágy napsütésben fürdetem az arcom,

tavasz van, harsog az öröklét vágya,

Miért érzem mégis, hogy véges minden,

s a tavasz is csak az ősz halottas ágya?


Igéz egy távoli, halk hegedűszó,

egykor volt ifjúságom muzsikál bennem.

Miért zeng szomorúan e hegedű?

Talán bennem azóta meghalt az Isten?


Régen daloltam, de unták dalomat,

fáradt lélek lettem, bolondok királya,

a dal eltűnt, a rám omló csend maradt,

s eltűnt vele a régi szerelmek árnya.


Egykor csillag szerettem volna lenni,

és a végtelent oly lelkesen kutattam,

hittem, valahol van még egy jobb világ,

de elhalt már e hang, és néma maradtam.


Elmúlik a tavasz, s elmúlik a nyár,

véget ér a dallam és elhamvad a láz,

nincs többé rossz, de a jó sincs, ködbe vész

minden hazugság, és az álszent öncsalás.


Elmúlunk, itt hagyjuk e koldus tanyát,

és meddő a reményünk, hogy lesz feltámadás,

amit kincsnek hittünk, az mind itt marad.

A tavasz is csak virágos halotti ágy.



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom