Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Valakinek
amer• 2015. január 27. 07:54
Látod a hópelyheket?
Milliárd magányos kristály,
mind egyedi
csodás konstrukció,
a természet páratlan alkotása,
mit tobzódva repít a szél
s dobál szeméthalomra.
Vagy tekints fel az égre!
Túl felhőkön és légkörön
alkot a kozmosz
a fény és a sötétanyag
szövetéből új galaxisokat,
sok színpompás csillagot,
majd mindent szerteszór.
A mikró és makrokozmoszban
örök játék az alkotás,
csak nekem nehéz
fárasztó munka és szenvedés
fenntartani múlandó életem,
és emléket hagyni a papíron
magamról – valakinek.
Ametisz2015. január 27. 22:47
Csak írjál !...ez mindig megmarad ....a lényeg: adni-adni-adni...sokat, szeretettel!:)
MKKlara2015. január 27. 16:58
...és ismét havazik... és valaki ismét olvassa versed... nagyon szép!!! :)
amer2015. január 27. 16:58
Köszönöm kedves Mária!
csillogo2015. január 27. 14:59
Már sokszor megtetted " az emlék hagyást" - maradandó szép verseid vannak!
grt.
amer2015. január 27. 11:28
Ok, befogtam, tudom, hogy a Nagy Testvér mindent megfigyel, na de kit érdekel, csak magamban dünnyögök magamnak.
Bugatti3502015. január 27. 10:52
...mindenkit figyelnek valahonnan, valakik!... :( :)Alkoss és ne gondolj az idővel, hiszen túlél mindenkit! :)