Unter den Linden

Kigyúl egy lángfolyó az égen,

végsőt lobban az esti fény

a lassan sikló felhők fodrain,

s a hársak közt kószál a szél.

 

Fátyolként hullik ránk az alkony

s színes fény szövi a fákat,

a langyos esti léget elöntik

mézes illattal a hársak.

 

Az esthajnal csillaga kigyúl

az ég bársony-kék homlokán,

és nyáresti varázslat árad

a hársak édes illatán.

 

Most csendes béke van szívemben,

elfeledtem az út porát,

csak nézem az útszéli fákat

és élvezem az illatát.