Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szomorú dal
amer• 2016. november 24. 14:50
Aki töprengő, azt itt leszólják,
a sorból kilógót agyonmarják,
ha sok embert zavar egy gondolat,
és szólni mersz, fejjel mégy a falnak.
Mégis keresnünk kell az igazat,
ránk az átok végleg nem ragadhat,
tárjuk fel, mit rejt a lelkek mélye,
mert túl sokan hullnak már a mélybe.
Embereket a porba aláztak,
utcán élő csőlakóvá váltak.
Lebecsülni őket azért könnyebb,
mert így felelünk meg a közönynek?
Ki tudhatja, ki mint jutott oda,
utcára őt mily sors taszította?
Segíteni, ha akarok rajta,
le kell hajolnom érte a porba.
Akkor látom arcában a munkást,
aki évek óta nem kap munkát,
és látom a sarkon vézna lányát,
ahogy árulja magát a járdán.
Őket látom, bármerre is megyek!
Legyek csendben, amíg ők éhesek?
Legyen inkább ez a világ csöndben,
hogy jobb világot teremthessen Isten.
amer2016. november 27. 15:37
Kedves Rozella, nem hiszem, hogy az "ősközösségben" jobb emberek éltek, hiszen a mai napig vannak közöttünk civilizálatlan barbárok.
amer2016. november 26. 17:49
Köszönöm kedves Mária bölcs szavaidat, ha máskor nem, legalább Advent idején nyissuk ki szívünket szomorú sorsú embertársaink felé.
csillogo2016. november 26. 08:15
Karácsony közeledtével az emberek - mintha - elkezdenének "tömegével" jobban szeretni és észrevenni, hol segíthetnének... neked is köszönet, hogy versbe írtad - mondanám még azt is, hogy mintha nem lenne igazság a Földön és nem lenne Isten, aki pedig van, és a külső szemlélő szemével - eltűri ezt a rengeteg szenvedést és a világ fő baját nem tudja egy varázsütésre megoldani - pedig tudná...
Hiszem és gondolom, hogy azért kaptuk a talentumokat, mi emberek, hogy, ahol tudunk segítsünk, minden jó szó és adomány, odafigyelés, egy lehajolás a túlélni akarók felé - áldás.
A lelkünket tesszük próbára - minden Adventben és tulajdonképpen egész életünkben azzal, hogyan tudjuk megnyitni a szívünket a jó és önzetlen cselekedetek felé... talán Isten ezt a legnagyobb feladatot, küldetést írta fel nekünk receptre.... lehet életünk alkonyán, majd ebből fogunk vizsgázni is, nem abból, hogy saját hasznunkra mennyit sikerült elérni, mert nem az ad csupán, aki a sokból ad, az ad a legtöbbet, aki a kevésből is megossza - sokszor filléres kincseit - embertársaival!
...
Szép Adventet kívánok kedves @amer: !
Rozella2016. november 26. 08:10
@amer: Szerintem is sokan pengeélen táncolnak. Egyébként is jellemző magatartás, hogy amiről nem veszünk tudomást az nincs is, de valóban lehet egy védekezés is. Nem tudom létezett-e valóban úgy és abban a formában az "ősközösség", ahogy ma kissé idilli módon tanítják, de ha igen, akkor szivesebben éltem volna ott és akkor. Én is írtam többször ezekről a problémákról, de sajnos attól, hogy mi(is) írunk a helyzet semmit sem változik, naivitás is lenne ilyet hinni. Talán annyi jó történik, hogy kiderül, hogy sokan hasonlóan érzünk, gondolkodunk.
amer2016. november 26. 07:48
Én azt tapasztalom, hogy sokan félnek ezt megérteni, félnek, mert könnyű lecsúszni és ilyen sorsra jutni. Azt gondolják, ha nem vesznek róla tudomást, az megvédi őket.
Rozella2016. november 25. 21:32
Ezt nagyon szépen mondtad, de sokan nem teszik és nem is értik...:(
amer2016. november 25. 17:12
Köszönöm kedves Rozella! Úgy gondolom, az írástudóknak ez kötelességük.
Rozella2016. november 24. 22:31
Keveset teszünk és tehetünk, nyilván nem veheted a válladra mindenki terhét, míközben 'állambácsi' magasról fütyül rá... Látod, nem vagy közönyös, mert még írsz is róluk és biztos vagyok abban, hogy segítettél is már, ahogy sokan megtettük párszor, de mindenkin nem tudsz, hiába szeretnél. Itt édeskevés az egyéni empátia! Társadalmi méretű a probláma és nem elszigetelt jelenség... :( Jó a vers!
amer2016. november 24. 21:39
Köszi, és honnan látod?
Bugatti3502016. november 24. 19:36
Jó vers! Látom, igazítgatod a betűid . :) Gratulálok!