Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Római parti fák
amer• 2018. április 24. 16:42
A barkás füzek aranyzöldjét
a folyó ragyogva visszatükrözi,
napfény csillog a gallyak hegyén,
füzérek hullnak tükrükbe fürdeni.
Ha kék az ég, a Duna is az,
a parti vízben párát liheg a kő,
a fasor zöld ernyőinek árnya
alatt áramlik a tiszta levegő.
A parti út kitárja elém
sugarát, ködpára leng a víz fölött,
ölel a város emberarcú
derűs szöglete itt az ősfák között.
Görcsösen fogják gyökerükkel
a talajt, a csönd törékeny és üres,
a város szélére üldözött
őstermészet menedéket itt keres.
Kicsikinga2018. április 26. 15:22
Sosem felejtem és köszönöm, hogy ilyen szépet írtál!
Mikijozsa2018. április 26. 08:02
a Duna is kék amikor nem szürke az ég, nagyon igaz, nagyszerű vers, tájleíró képességed kitünő
Törölt tag2018. április 24. 20:47
Törölt hozzászólás.
Rozella2018. április 24. 18:58
"A parti út kitárja elém
sugarát, ködpára leng a víz fölött,
ölel a város emberarcú
derűs szöglete itt az ősfák között. "
Nosztalgikus, nagyon szép líra...
Bárcsak megmaradna az "őstermészet", de félő, hogy az ember birtokló 'őstermészete' ezt nem engedi...