Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Pantha rhei
amer• 2015. július 3. 08:45
Az élet ekéjével szántott a sorsom
mély redőket a homlokomra,
s a szorgalmas idővel suhanó végzet
ereimre meszet hord lopva.
A világra szürke homály borul lassan,
a csend is megszűnt már örökre,
vagy csupán a régi „sasszemem” lett gyenge,
s a zaj pulzusom rappelése?
Az álmaim már szomorédes eclogák,
fáradt elmém álmokra simul,
a szétszórt könyveim között mordul a rend,
s a gondolat figyelmet koldul.
Úgy érzem, talán a fényév is rövidül,
s a gyógyíthatatlan tegnapok
át sodródnak reménytelenül a mába.
A kozmikus énem fintorog,
elvágyik ebből az elaljasult létből,
ahol az önzés lett a morál,
ahol ember embernek farkasa lehet,
ahol sovány ételért sor áll.
Már torzóvá lett a kultúra, amelynek
oly sokáig követe voltam.
Szabadíts meg ettől a gonosztól engem,
és fogadj magadhoz jó Uram!
Mikijozsa2015. július 6. 20:44
@amer: az örökkévalóságba, hát persze.
amer2015. július 6. 19:47
In eternum, Miklós?
Mikijozsa2015. július 4. 08:16
Ámen
amer2015. július 4. 07:44
Szeretném én is hinni, kedves Ametist, hogy az igazi értékek nem tűnnek el, de most nagyon belepte azokat a guanó.
amer2015. július 3. 17:42
Kedves azuur és kedves Rozella, köszönöm az elismerő szavakat!
amer2015. július 3. 16:04
Köszönöm Attila, én is úgy érzem ez sok ember gondja lett.
Ametist2015. július 3. 15:52
És mégis... az igazi értékek nem tűnnek el az ember életéből - példa rá épp ez a versed!
Törölt tag2015. július 3. 15:34
Törölt hozzászólás.
Rozella2015. július 3. 15:19
..."a szétszórt könyveim között mordul a rend,
s a gondolat figyelmet koldul."
..és meg is kapja, mert fontosat mond, bár keserűen, de jól! :(
azuur2015. július 3. 14:27
Meghatóan igaz gondolatok. ♥
19682015. július 3. 13:30
Valóban,
nagyszerű, kifejező és egyre többen érezhetik ugyanezt...
amer2015. július 3. 12:54
Köszönöm kedves Jolán!
Molnar-Jolan2015. július 3. 11:12
Nagyon erős vers.