Nyitott tenyér

Miként a nyitott tenyér 
feltárja életvonalát, 
melyet belevésett 
a sors, 
úgy írok rólad verset, 
pőrén mutatva lelkem 
magányos kuszaságát, 
ha nem vagy velem. 

Az éjszaka csupa csillag, 
a szmogot elfújta a szél, 
a hold kövéren ballag, 
az asztalon kenyér, 
vacsoramaradék. 
Ízetlen nélküled az étel 
és az élet, érzem 
szűkül a koszorúér. 

Fekszem a hűvös ágyon, 
az álom elkerül, 
az égen úszó holdat látom, 
fázom egyedül.