Miért döcög az oktatás szekere?

amer•  2018. március 25. 09:25

Az oktatási rendszereket és módszereket kutató szociológusok (S. Bowles, B. Bernstein, P. Bourdieu) szerint az ipari társadalomban kialakult „modern” oktatás feladata az ipar gazdasági igényeinek kielégítése. Az iskolákban kialakult hatalmi és tekintélyviszonyok ezért a munka világának elemeit idézik. Ezekben a magolást és begyakorlást igénylő folyamatok zajlanak, de az általánosítás vagy absztrakt gondolkodást kívánó fogalmak megértésével és elsajátításával keveset foglalkoznak.

Bourdieu szerint az iskolákban és más oktató, kulturális intézményekben lényegileg kulturális újratermelés folyik, ami generációkon át biztosítja a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenség folyamatosságát.

Carl Rogers pszichológusnak már két évtizeddel ezelőtt az volt a véleménye, hogy az oktatási intézmények elkeserítő állapotban vannak, és hacsak nem válnak izgalmas, örömmel telt tanulási központokká, egészen valószínű, hogy a tudásalapú társadalomban halálra vannak ítélve. Ugyanis, ha a jövőben (sok helyen már ma is) a fizetett munka időtartama jelentősen csökken és jellegében átalakul, akkor a kreativitás és az önálló gondolkodás képességének fontossága merőben megváltozik az emberek életében, hiszen a munkán kívül számos, sok esetben társadalmilag fontos és értékes dolgot is csinálhatnak.

Rogers szerint ezért nagyon fontos lenne, hogy a tanárok rendelkezzenek a tanulás facilitátorának minden attitűdjével és tapasztalatával: a valódisággal, az elfogadással és az empátiával. A kutatások (ma már pl. a skandináviai oktatás ilyen irányú tapasztalatai is) azt igazolják, hogy a facilitatív tanárok produktivitása magas, a facilitált osztályokban pedig olyan viselkedésmódok alakulnak ki, amelyben megnövekszik a diákok közötti tartalmas eszmecsere, kérdés feltevés, verbális kezdeményezés és a tanárnak adott verbális válasz. A diákok személyesen vonódnak be a tanulás folyamatába, viselkedésükben magasabb szintű lett a megértés és megismerés, valamint a kreativitás.

Míg a hagyományos iskolákban a tanár a tudás és a hatalom birtokosa, a diák pedig csak passzív befogadó, és az elvárás szerint engedelmeskedő, ezért a köztük kialakuló bizalom szintje a legtöbbször nagyon alacsony, addig a facilitátor tanár megosztja a tanulási folyamat felelősségét. Ezekben az iskolákban a tanulók részt vesznek a tanterv kidolgozásában és a célok kitűzésében, a tanár gondoskodik a tanulási forrásokról és ösztönzi a diákokat is a források felkutatására. Ezekben az osztályokban a légkör életszerű, könnyed és humoros, törődő és empatikus, a középpontban a tanulási folyamat elősegítése és nem a tananyag bemagolása áll.

Az ilyen oktatás feltétele a tanári függetlenséget biztosító intézményi rendszer és a Pygmalion típusú tanár, aki biztos önmagában és megvan benne az alapvető bizalom, hogy diákjai (hallgatói) képesek saját fejükkel gondolkodni, maguktól tanulni.

Ez az oktatási módszer Magyarországon sem ismeretlen, már 1989-ben a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola sikerrel próbálta ki kísérleti tanítás formájában. Sajnos kormányzati támogatás hiányában ennél nem jutott tovább a dolog.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2018. március 26. 19:27

Törölt hozzászólás.

Bugatti3502018. március 26. 12:35

Ma már, nehezebb a tanulás és a tanítás is, no meg a taníttatás! Gondolom, ebben egyetérthetünk... Talán a svédeknél a legegyszerűbb, hiszen ott már táska sem kell, úgy mint itthon, nyolc kilóval... Aki gyengébb valamelyik tárgyból, azt is erőltetik és nem támogatják azt sem, amiből kiemelkedően jó ! ... A tanárok is csaknem egy cipőben járnak! Érdekes, de inkább, érdekesebb, ez a téma ! Gratulálok!

Rozella2018. március 25. 12:37

Szerintem a tanári pálya is áldozatul esett a kontraszelekciónak, tisztelet a kivételnek..., de az oktatók, tanárok csak azt a tudást és azokat a készségeket tudják átadni, amit maguk is megkaptak, vagy önerőből megszereztek... persze ez is csak egy szelete a tortának, de nem kicsi!!

Rozella2018. március 25. 12:36

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

ezaz2018. március 25. 09:36

egy központosított demokráciában a gondolkodás és a kreativitás bűn.
meg egyébként is másra kell a pénz.

amer2018. március 25. 09:34

Ennél kissé komplexebb dologról van szó skary

Mikijozsa2018. március 25. 09:33

Döcög mert egy okostelefonban annyi info van egy felnőttnek is sok , mikor én voltam nebuló kutatni kellett könyvtárakban de ma már tálcára került minden , ilyen körülmény mellett teher lehet a tanulás , vagy inkább hosszú unalom

skary2018. március 25. 09:26

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom