Meditáció

Zöldellő lankák közt bolyongva

érzem a széna illatát a szélben,

elém ezernyi százszorszép terít

dús fehér szőnyeget a réten.

 

Iszom a napfényét, s a tájat

csodálom, aranyát ringó kalásznak,

és méhzöngte akáciák alatt

fürtös virágok között várlak.

 

Oh, ha láthatnád te is velem

hímes mezőnek cifra díszruháját,

és éreznéd a fák árnya alatt

búvó zsálya fűszerillatát.

 

A természet csendje beborít,

mint forrás, csobog át rajtam az élet,

ősvizének mélyében kereslek,

s tán újra megtalállak téged.