Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Már megbékéltem volna
amer 2019. október 26. 17:00
Emlékeim a múlt mély kútjába hullnak,
néhány még fel-fel ötlik s szívbe hatol,
rémlik, hogy egyszer éltem és ember voltam,
aki szíre-szóra könnyen nem hajol,
de immár feledve véget ér a dal,
s ha volt érdemem, már mind érvénytelen.
Nem kegyelmezek hibáimnak utólag,
mert sokszor buktam, voltam sikertelen,
s voltam népszerű, de sosem voltam gazdag,
gyakran fordult a sors szédítőn velem,
olykor a porba alázva meggyötört,
máskor kapukat tárva tovább lökött.
Még süt rám a nap és a csillagom ragyog
elérhetetlenül a felhők között,
megbékéltem azzal, hogy túlélő vagyok,
úgy hittem már nincsen senkivel pöröm,
mégis egy új korszak ismét ránk tiport,
és vén harcosként újfent hadba szálltam.
Dühít, ha a pénz beszél s az ember szorong,
a lelketlenség dúl, s a bűn lesz erény,
a nép kifosztva és kábítva tántorog,
a hatalom ellen szólni is merény.
Rég megbékéltem volna már a sorssal,
ha az ember nem lenne újra szolga.
Mikijozsa2019. november 1. 13:30
nagyon jó s a hatalom ellen szólni pedig muszáj, mert azok dolgában biztos hogy van egy kis maszek
amer2019. november 1. 13:16
Köszönöm kedves Eleonora és István, hogy benéztetek hozzám!
Bugatti3502019. október 27. 12:57
Kedves János!
Remek, e verses véleményed! :) Nagyon ott van a mai napig is az illetékeseknek a szemük előtt is talán, de a megoldással még adósak vagyunk...
Jó volt olvasni ! István
Eleonora2019. október 26. 21:21
Az Ember míg él hadba száll,hogy lélek se lehessen szolga
amer2019. október 26. 20:14
Köszönöm, kedves E.L.
Törölt tag2019. október 26. 19:59
Törölt hozzászólás.