Már megbékéltem volna

amer•  2019. október 26. 17:00

Emlékeim a múlt mély kútjába hullnak,

néhány még fel-fel ötlik s szívbe hatol,

rémlik, hogy egyszer éltem és ember voltam,

aki szíre-szóra könnyen nem hajol,

de immár feledve véget ér a dal,

s ha volt érdemem, már mind érvénytelen.


Nem kegyelmezek hibáimnak utólag,

mert sokszor buktam, voltam sikertelen,

s voltam népszerű, de sosem voltam gazdag,

gyakran fordult a sors szédítőn velem,

olykor a porba alázva meggyötört,

máskor kapukat tárva tovább lökött.


Még süt rám a nap és a csillagom ragyog

elérhetetlenül a felhők között,

megbékéltem azzal, hogy túlélő vagyok,

úgy hittem már nincsen senkivel pöröm,

mégis egy új korszak ismét ránk tiport,

és vén harcosként újfent hadba szálltam.


Dühít, ha a pénz beszél s az ember szorong,

a lelketlenség dúl, s a bűn lesz erény,

a nép kifosztva és kábítva tántorog,

a hatalom ellen szólni is merény.

Rég megbékéltem volna már a sorssal,

ha az ember nem lenne újra szolga.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2019. november 1. 13:30

nagyon jó s a hatalom ellen szólni pedig muszáj, mert azok dolgában biztos hogy van egy kis maszek

amer2019. november 1. 13:16

Köszönöm kedves Eleonora és István, hogy benéztetek hozzám!

Bugatti3502019. október 27. 12:57

Kedves János!
Remek, e verses véleményed! :) Nagyon ott van a mai napig is az illetékeseknek a szemük előtt is talán, de a megoldással még adósak vagyunk...
Jó volt olvasni ! István

Eleonora2019. október 26. 21:21

Az Ember míg él hadba száll,hogy lélek se lehessen szolga

amer2019. október 26. 20:14

Köszönöm, kedves E.L.

Törölt tag2019. október 26. 19:59

Törölt hozzászólás.