Ki a Pygmalion

Az önmagát megvalósító jóslattal már az ókorban is foglakoztak, ma a szociálpszichológiai kutatások egyik fontos témája, mivel bizonyított, hogy annak az embernek, aki bízik saját képességeiben és a fejlesztésre kiválasztott embertársai felé pozitív elvárásokkal lép fel, annak elvárásai rendszerint valóra válnak. Ezek az emberek sikeres mesterek és mentorok lesznek.

G. B. Shaw Pygmalion című színművét a színházba járók és a mozirajongók egyaránt ismerik, hiszen több nagysikerű filmnek is témája volt. A történet az ókori Pygmalion-monda modern változata. Az eredeti a saját művébe szerető szobrászmester, Pygmalion, és alkotása Galatea, a gyönyörű nőszobor története, a modern változat Higgins professzor és tanítványa, Doolittle kisasszony között kialakult különleges kapcsolatról szól. Higgins nyelvészprofesszor, a modern Pygmalion, saját képességeiben bízva, elvállalta, hogy a londoni szlenget beszélő Elisát megtanítja Shakespeare nyelvére. A tanulási programban nem csupán tanított, hanem olyan elvárásokat támasztott Elisa Doolittle-lel, az egyszerű virágárus lánnyal szemben, amelyeknek teljesülése alapján ő – képességeiben és személyiségében megerősödve - igazi hölggyé vált.

A Pygmalion-effektusnak nevezett elvárás hatás akkor következett be, amikor a professzor nem csupán felkészítette tanítványát, hanem annak fejlődését látva, szembesítette őt a valóságos elvárásokkal. A történet szerint, amikor annyira bízott saját és tanítványának eredményeiben, hogy bemutatta őt a királyi udvarban, ahol az elért siker Elisát is megerősítette. A jelenség kulcsa nem az elvárások puszta növelése (a fárasztó tanulás, munka), hanem azok pozitív közvetítési módja (a megerősítő sikerélmény).

A Pygmalion típusú emberek ismereteiket és képességeiket rendkívül tudatosan használják, erős önbizalommal rendelkeznek, ennek alapján képesnek érzik magukat tudásuk átadására, mások fejlesztésére. Ez ad bátorságot nekik ahhoz, hogy tanítványokat válasszanak, vállaljanak, és azokat képessé tegyék magas elvárások teljesítésére. Oly módon teszik ezt, hogy saját hitükből, önbizalmukból annyit adnak át munkatársuknak vagy tanítványaiknak – előlegezett bizalom formájában – amennyi ahhoz szükséges, hogy leküzdve kishitűségüket, elérjék a kitűzött célt.

A Pygmalion-effektus a szülő – gyermek, a tanár – tanítvány vagy a mester –inas kapcsolatban egyaránt, és hasonlóképpen működik. Az effektust, önmagát megvalósító jóslatnak is nevezik, mivel hatása arra alapul, hogy ha valamiben hiszünk, bekövetkeztében bízunk, akkor cselekedeteinket ez irányítja, aminek következtében meg is valósul.

Tapasztalatok mutatják azt is, hogy az önmagát megvalósító jóslat negatív vonatkozásban is működik. Például, ha a tanárok egyes tanulókról eleve feltételezik, hogy azok gyengébb képességeik miatt rosszul fognak teljesíteni, akkor kevesebbet foglalkoznak velük, ritkábban kérdezik, nem kapnak igazán nehéz és kreatív feladatokat, ugyanakkor az átlagosnál többször részesítik őket dorgálásban, elmarasztalásban. Ezáltal ezek a tanulók nemcsak negatívan motiváltak, hanem ténylegesen rosszabb tanulási helyzetbe kerülnek szerencsésebb társaikhoz viszonyítva, ezért törvényszerűen azoknál gyengébb eredményeket érnek el.

A Pygmalion-hatás annak megértése, hogy az emberek azzá válnak, amiben hisznek. Az ember sosem tud elérni olyan célokat, amelyeket nem mer megcélozni, mert azt hiszi, nem képes elérni azokat. A Pygmalion pozitív motivációja ezt az élethelyzetet segít leküzdeni.

Mindenkinek szüksége van arra, hogy fontosnak, értékesnek érezze magát. Ha valaki ilyen jelzésekkel, visszacsatolásokkal közelít a másik ember felé, annak fontos szükségleteit elégít ki, ezért abban pozitív érzéseket alakít ki önmaga és az általa képviselt dolgok iránt. A mester és a tanítvány ily módon találják és fogadják el egymást. Most már a Pygmalionon múlik, hogy társa higgye el magáról, nagy dolgokra képes. A folyamat utolsó, egyben talán legnehezebb szakasza az, amikor a tanítvány elérte a kitűzött célokat, és önbizalmában megerősödve saját útjára akar lépni. A filmbeli Higgins professzornak is ez bizonyult a legnehezebb feladatnak. Az igazi Pygmalionok azonban ezt a helyzetet is meg tudják oldani.

A fent elemzett hatásokat Goethe az alábbi módon fogalmazta meg tömören és kristálytisztán:
˝Ha valakivel úgy bánsz, amilyen, akkor az olyan is marad, de ha úgy bánsz vele, amilyennek lennie kellene, akkor olyanná válik.˝ Ezek egy igazi Pygmalion gondolatai.