Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Keserű szonett
amer• 2015. február 4. 18:00
Ábrándoztam értelmes létről,
hevültem örök szerelemért,
de sok eltékozolt év után
vak reménykedésem véget ért.
Zúg bennem a sors orgonája,
hallom a világ szilaj zaját,
eddig hitt igazságról lehull
a fátyol, és látom rút baját.
Milliókat gyötörnek sebek,
kik bosszútól fűtve döntenek
szép márványfalakat.
Ostobák rombolását látom,
hát elegem van! Nem is bánom,
ha éltem megszakad.
amer2015. február 5. 20:32
Az ostoba gondolatokkal is lehet rombolni.
Bugatti3502015. február 5. 14:57
...talán, ki kellene tenni a megtelt táblát! :( engem, a gondolatok is fárasztanak... az a gyanúm...:) :(
amer2015. február 5. 09:18
Köszönöm Rozella, mennyivel jobb lenne álmodozó, édes, szentimentális szonetteket írni, de túl zajos a világ.
Rozella2015. február 4. 23:16
Keserű valóban.. mély, őszinte.. szép a forma is. Bánod vagy sem? Egyszer megszakad minden úgyis.. de addig azt a "valamit.. ami nincs sehol", keresni kell!
amer2015. február 4. 22:57
Köszönöm kedves Kinga, jól emlékszel!
Kicsikinga2015. február 4. 18:02
Mintha már olvastam volna, de lehet, hogy tévedek.
Csodálatosak a verseid!