Isten fizesse meg!

Az útkereszteződésben állva,

a szürke szmogon át,

látok egy szomorú koldusasszonyt

- van negyvenéves már -

aki téli ködben dideregve

alamizsnára vár.

 

A falhoz lapulva félénken áll,

szemében könny remeg

- leginkább eltűnne szégyenében -

szája halk szót rebeg,

amikor pénzt raknak kis kezébe:

Isten fizesse meg!

 

Még ruhája és az arca tiszta

-tükre boldog múltnak -

gondolatai egy régi élet

emlékébe hullnak,

melynek édes képei a gondtól

egyre csak fakulnak.

 

Csak állok és komoran nézem őt,

korunk jelképe lett.

A szegénység, mint a szmog, ránk borult,

s hogy ez való lehet,

arról sok ember tehet, s nekik az

Isten fizesse meg!

 

A falhoz lapulva félénken áll,

szemében könny remeg

- leginkább eltűnnék szégyenemben -

szája halk szót rebeg,

amikor pénzt rakok kis kezébe:

Isten fizesse meg!