Írástudóknak

Sok írástudó menekül

a magánélet börtönébe,

mint menedékbe, így merül

talán végleges feledésbe.

Hiszi, neki így nincs bilincse,

s nem számolja, mibe kerül

a hallgatás súlyos törvénye,

babérjain ha csendben ül.

 

Mai eszmék káoszában

alattomos homály így terjed

demagógok frázisában.

Sok szegény már halálra dermed,

munka nélkül odúkban tesped,

s voksát szórja elbutultan,

nekik kellett von’ segítened,

ha nem lennél bátortalan.

 

A Dunán még most is úszik,

mint régen,  kirágott dinnyehéj,

piros belét mások eszik,

hogy ne érje pár fogad veszély,

kevés maradt, de az  még fehér.

A víz közömbösen folyik,

s marad neked zöld dinnyehéj.

Zászlónk színét ezek teszik.