Gondolatok

              1.

Úgy hittem magányom

az egyedüllétből fakad,

kerestem hát a társaságod,

kínálva tiszta barátságot,

talán feltöri a magány

pszicho-zárkáját baráti szavad.

De te riadtan elfutottál...

most hiába hívnak társaságba,

már belém égett végleg a magány.

 

              2.

Számomra felfoghatatlan,

hogy döntő pillanatban

miért gyávul el a szó.

Máskor feleslegesen árad,

akkor is, ha hallgatni volna jó,

mert többet mondana a csend.

Azon gondolkodom,

elmondtam minden fontosat neked,

és értetetted e hallgatásom?

 

                3.

Csak tudd, hiába mentél el,

van ami most is velem telik,

ez az emlékek ideje,

és hidd el, az sem könnyű:

veled élni, nélküled.

A szavak és tettek, mint emlékek

az idő síkján összecsúsznak,

s nincs már kedvem újra rendezni őket,

hagyom süllyedni elme-mélybe,

s hinni, ha volt, nem volt öncsalás.