Finito

Évek szálltak el fölöttem

száguldva, csaló az idő.

Az út végén állok, de csak

homlokomon lett több redő.

 

Most már, hogy lassan eltűnök,

megvallom neked, jó hazám,

hű voltam és szerettelek.

Te bántál velem mostohán.

 

Hiába kerestem a titkot,

nekünk mit rejthet még e kor.

Ha kihajt kérdésből a válasz,

megfejtheti az utókor.

 

Voltam, de amit szerettem

köröttem lassan elfogyott.

Szerelem, férfi harcaim

elhagytak, hát szabad vagyok.

 

Eszményektől izzó szívvel

voltam népemnek hű fia,

de fáraszt a tüskés világ.

„Finita la comedia!”