Esti csók

Didergető az esti lég,

mélykékben játszik már az ég,

de fénycsókot lop a homlokára

a nap végső sugara.

 

A lopakodó este

csendben megáll egy percre,

felnéz, majd lassan tovahömpölyög

s mindent befed, mint a köd.

 

Már sűrűsödik a homály,

a lágy koraesti árny

átölel puhán és hazakísér,

még otthonomba is betér.

 

Ahol hideg a vacsora,

és biceg az öreg óra,

(de Mendelssohn hegedűversenye szól

vígasztalón a rádión.)

 

Álmodozó álom rám les,

míg szobámban sötétség lesz,

mikor elnyúlok a hideg ágyon,

és ölelésedre vágyom.

 

Árnya vagy régi virágnak,

emlék vagy, mégis várlak,

hogy álmomban én is kapjak csókot,

miként az esti ég kapott.