Emlékhegyen

amer•  2014. június 29. 11:51

Fenn, a fátyolos égen

bárányokat terel a szél,

itt lenn, egy kövön ülve,

-a dologtalan így henyél –

nézem a tájat merengve.

 

Egykor e hegyen állva

kiáltottam a szélbe

a neved, s hogy szeretlek,

aztán éltünk kéz a kézben,

amíg múltak az évek.

 

Most egyedül ülök itt,

és érteni próbálom

közös időnkből mi maradt.

Alig kopott e hegyorom,

a szívem az, mi meghasadt.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

amer2014. június 30. 08:11

Köszönöm kedves Tilka!

Törölt tag2014. június 29. 21:51

Törölt hozzászólás.

amer2014. június 29. 19:09

Köszönöm kedves Mia!

Mia362014. június 29. 12:30

"Szíven ütött!" Fájdalmasan szép!