Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Emlékhegyen
amer 2014. június 29. 11:51
Fenn, a fátyolos égen
bárányokat terel a szél,
itt lenn, egy kövön ülve,
-a dologtalan így henyél –
nézem a tájat merengve.
Egykor e hegyen állva
kiáltottam a szélbe
a neved, s hogy szeretlek,
aztán éltünk kéz a kézben,
amíg múltak az évek.
Most egyedül ülök itt,
és érteni próbálom
közös időnkből mi maradt.
Alig kopott e hegyorom,
a szívem az, mi meghasadt.