Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Csendesedj el
amer• 2014. április 7. 20:04
Érzelmeidet el ne áruld,
nem bízhatod azt senkire!
Fájdalmadat meg úgysem értik,
miért bíznád hát bárkire?
Örömödet sem oszthatod meg,
hogyha irigylést nem kívánsz,
nem bízhatsz, csak a csillagokban,
álmodban úgyis arra jársz.
Magányos lettél, mint a tölgyfa,
amely az irtásban maradt,
agyad még friss, de tested lomha,
régi ambíciód elfáradt.
Csendesedj el és nézz magadba:
hol vannak ifjú álmaid?
Volt vágyaid halomra dőltek,
takarítsd el a romjait!
csillogo2014. április 8. 20:27
"törött szárny is begyógyulhat, repülni..."
A romok eltakarításához kell egy jó adag lélekerő és talán önismeret is - versed címe azért nagyon elgondolkoztatott - én egy másik aspektusból közelítettem a versedhez... bocs kedves Amer!
amer2014. április 8. 13:30
amiről szól a vers, az a kiégés, ahogy megírtam, az a leégés, Isten nyugosztaljon
skary2014. április 8. 04:53
OK
csillogo2014. április 7. 21:30
Kicsit szomorú, de akár a valóság is lehet;
a csillagokban bízok, amúgy mindig is voltak álmaim! Be is teljesedett nagyon sok - okom nincs a szomorúságra!
Van mi még visszamaradt... talán a holnapnak, mindig csak a következő holnapnak!:)