Álom mákony

Már ébren vagyok, de álmodom még.

Pirkad az ég, a hajnal közel,

bent egyhangúan ketyeg az óra,

s kint tücsökhad buzgón ciripel.

 

Kóválygó álmok furcsa reggelen,

szél számolja a fa levelét,

szú perceg a szekrény oldalában.

Ébren vagyok, de álmodom még.

 

A belopódzó hajnalhang szobámban

a kert illatával összeolvad.

Már ébren vagyok, de álmodom még,

édesszomorú álmot rólad.

 

Oly ritka vendég vagy Te nálam, s bár

ébren vagyok, de álmodom még,

hogy el ne menj a hajnali fénnyel.

Mert álom vagy csak, múló remény.