A nyelv, amelyen szólok

amer•  2014. július 9. 18:58

A nyelv, amelyen szólok, egy sziget,

egy csoda a nyelvek tengerében,

ha megkaptam, már el nem hagyhatom,

szívemben él, egy örök szerelem.

 

Mert szeretem a verset és a dalt,

birtoklom a szavak szabadságát.

Nem azért írok, legyen érdemem,

csak élvezem e nyelvnek a varázsát.

 

Miként a könny, úgy buggyan ki a vers,

nem képes önmagát megfejteni,

álom-tájon jár, túl az árnyakon,

a végtelent nehéz megérteni.

 

Én nem futok el végzetem elől,

vállalom és semmit nem feledek,

magamban hordom a múltnak titkait,

s a múló idővel szeretkezek.

 

Téged kereslek, fogd meg a kezem!

Bármilyen nyelven szólhatsz már hozzám,

csak érints meg, s én érteni fogom,

s hogy szeretlek, e nyelven mondanám.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

amer2014. július 10. 09:21

Köszönöm kedves Jolán és Sea!

DJ2014. július 10. 09:15

Szép az egész vers, de az utolsó két versszak nekem nagyon bejön... :)
üdv.: Joli

Törölt tag2014. július 10. 05:44

Törölt hozzászólás.

amer2014. július 9. 21:29

Köszönöm kedves Annamari!

kapocsi.ancsa2014. július 9. 20:33

"Miként a könny, úgy buggyan ki a vers,
nem képes önmagát megfejteni,"

milyen igaz...
és szép

"magamban hordom a múltnak titkait,
s a múló idővel szeretkezek."

meg-megállnak önálló gondolatok
de egyben is szép
Üdv
Annamari