Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A nyelv, amelyen szólok
amer 2014. július 9. 18:58
A nyelv, amelyen szólok, egy sziget,
egy csoda a nyelvek tengerében,
ha megkaptam, már el nem hagyhatom,
szívemben él, egy örök szerelem.
Mert szeretem a verset és a dalt,
birtoklom a szavak szabadságát.
Nem azért írok, legyen érdemem,
csak élvezem e nyelvnek a varázsát.
Miként a könny, úgy buggyan ki a vers,
nem képes önmagát megfejteni,
álom-tájon jár, túl az árnyakon,
a végtelent nehéz megérteni.
Én nem futok el végzetem elől,
vállalom és semmit nem feledek,
magamban hordom a múltnak titkait,
s a múló idővel szeretkezek.
Téged kereslek, fogd meg a kezem!
Bármilyen nyelven szólhatsz már hozzám,
csak érints meg, s én érteni fogom,
s hogy szeretlek, e nyelven mondanám.
amer2014. július 10. 09:21
Köszönöm kedves Jolán és Sea!
DJ2014. július 10. 09:15
Szép az egész vers, de az utolsó két versszak nekem nagyon bejön... :)
üdv.: Joli
Törölt tag2014. július 10. 05:44
Törölt hozzászólás.
amer2014. július 9. 21:29
Köszönöm kedves Annamari!
kapocsi.ancsa2014. július 9. 20:33
"Miként a könny, úgy buggyan ki a vers,
nem képes önmagát megfejteni,"
milyen igaz...
és szép
"magamban hordom a múltnak titkait,
s a múló idővel szeretkezek."
meg-megállnak önálló gondolatok
de egyben is szép
Üdv
Annamari