A csendre emlékezem

Egy néma új világ zuhant reánk,

amelyben végtelen a csend,

ajkad nem nyílt már többé szóra,

örök hallgatás lett a rend.

 

Kettőnk helyett is én beszéltem,

lestem a gondolatodat,

üzent nekem a pillantásod,

figyeltem jelző ujjadat.

 

Jeleidet jól megtanultam,

mert segített a képzelet,

a néma fal sem zárhatta el

az együtt töltött éveket.

 

Szerelmes, néma kedvesem

szavaimra már nem felelt,

de bíztató tekintetével

képzeletben még átölelt.  

 

Elmentél tőlem már örökre,

a csend ’ mire emlékezem,

mely itt maradt nekem helyetted,

szerelmes, örök kedvesem.