ambrus.magdolna blogja

nyomaidba szimatoló -ebed
      már nem leszek
könnyű-léptű kedvesem
     ha elvitted már
gyöngyvirágos kertemből
       az illatot!
Keserű könnyeimmel
        tusolok:(
nélküled is csillogok, mint
       ökörnyál
a fűrészes leveleken, vagy
       pásztortáska
a játékos szellő kezébe...
        sajnos ,
nem küldhetlek a fenébe
     ... tapogatózz
            csak
egyedül a sötétben !

 Ha már idegyűrt az Isten ,
menekvésem nincsen.
Vándorbotom , most
    faragjam,
kakasüllőre felrakjam?
( mint apafaragta
  játék- gereblyémet)?
Göbös talpamat
 tűzfészekbe
  mártom,
vagy tövises akácfára
   mászom .
Nevezzetek gyávának:
    - százszor !
Régi fészkemet  soha
     el nem hagyom.
Zörgőnyelű gereblyém
    a vagyonom.
Ha már , ide gyűrt engem
     az Isten :
- Európa bőzsebébe ,
     itt ejtsem
fáradt buksimat , göbös
     tenyeremre.mintsem idegenbe
, valaki
  jövevénynek
     nevezzen!
Aki ömlesztve él itt velem,
    szeressen és
    szeressem.
" Mert múltjából táplálkozik
     az ember.. 

Még nem a vég , ha kopott - szürke
fellegsereg rád csorog , s te hamar :
  - veszed a vándorbotot !
A Hold alá állva hebeged...
Neked nem csillog már tengerkék
         Szemed.
S a veknidet könnyeiddel áztatod.
Pedig Te vagy a kezdet - ékeskedő
         Gyöngyszemem.
Elérzékenyültem , most a kagylót
             Leteszem.

/ gyöngy ,kagyló , tenger , szürke , vekni ,hamar ,vándor ,kopott , kezdet , vég /

 Jobblábára
 nehezedik
 reggelem
most vajúdik
 szellemi
 gyermekem
hangulatom
  skálájának
 hordozója:
Angol-szász
hagyomány
 ápolója
papírhajóm
gyűrött
kopott de
szívedbe
Szeretetet
hozott
Boldog
Valentin
Napot .

  Szatyornyi csontom,
ami belőlem maradt,
Páncélburok irhám ,
még összetartja, mert
Kezemben "apa Naplója" !
Míg a hazát védte ...

Istent arra kérte:
Kislány legyen
Ötödik gyermeke!

Néma vád könyökölt
Gyönyörű szemeiben ,
Míg a Bászerábia-i
Fogságban jegyzetelte!
Tehervonatban ömlesztve,
Vonszolták a tömeget:(

Mesélték az öregek , s én
Nyeltem a : Keserű cseppeket:(