ambrus.magdolna blogja

Múltamra lépnek ma fekete árnyak,gyermekkori mozaik-képek,elméletben szédelegnek.
    Gondolatban végig táncolok,apa beteg-gyomrán,akár az élet színpadán,most is látom szemesarkában reszket a fájdalmából született könnycsepp,mely legurul halálsáppadt arcán.Szólít engem,mondván:Te kicsi
"Szőke Belán"....most még fogom a pici kezed,de később ...mi lesz veled?
Nekem,nem sokára mennem kell!Igérd meg nekem,hogy majd ,ha felnőtté
cseperedel,lányom ...te orvos leszel!!! Erősen szorította kezem ,én nevettem
rakoncátlankodva,gyomrára vissza-visszahuppanva,értelmetlen szavakat motyogva.
      Szomorú vasárnap még szöke lányát felkérte egy utolsó táncra,vídáman nevetve apa,elment sietve,s én sokat küzdöttem,azért,hogy utolsó kérését teljesítsem...nem mondhatom azt,hogy orvos lettem,de kérését teljesítettem...

               A betegekért sokat tettem,nem mondhatom........én orvos nem lettem....
            APA NYUGODJÁL CSENDESEN,MÁJUS VAN RÁD EMLÉKEZEM!
                         Szerető lányod :SZŐKE BELÁN

A búcsú fáj még,
s te háttal állsz
távoli árnyék...
üvöltöttem,hogy
Várj még!...amíg
lecsendesednek
a kedélyek és
lelked mélyén
begyógyúlnak
az elbúrjánzó,
vérző fekélyek!
Későn íntettem,
motyogtam neked:
Víharos napjaidban
villámhárítód leszek!
Üres székedben,
csak a Csönd honol,
s mellette kisfiad
félve,búsan eloson,
Életébe,úgy-e Te
fényt hozol???
Nemzetemnek egyike,
ez a Magyar csemete...

Búcsúzáskor,elváláskor
tudjuk,egyik mindig
vesztes:Ofád "kedves"!
Nem mi írjuk a "törvényeket!
Megvédem a gyengébb nemet!
Mert tudom,érzem:Kisfiadat
szenvedve,önzetlenül Szereted!
Hísz kílenchónapig ...
Szived mellett,ott lűktetett!
Hogy most elengedte a kezedet,
mert így döntött a zsenge gyerek?!
Ne fájjon ez,híbát önmagadba :Te
Ofád "kedves"...ne keress!Ne keress!
Leszek egy távoli őrzőangyalkád neked:
végre,emeld fel fejedet...
És ne sírj,ne keseregj!
Fel a fejjel! Ofád "kedves"!

Parányi vágyak,álmok
hogy optimistán  ne,
csak nézzek:...lássak.
Vígasztaljam a ritkuló...
fenyvesek vérző gyökerét.
átérezzem ,mi az a szoros.
mély baráti kötelék...
számomra ez éppen elég!

Vágyaim az égig nem érhetnek,
örülök a gyanutlan szeretetnek,
szivem mélyén parányi szépségnek:
Szárnyat bontó vágyaimnak,árnya
fenyveseket féltőn koronázza...
Az égablakát kékké varázsolja és
napsugarát szeletekre bontja...
fényes rózsa szirmait nyítogatja
lelkem tükrén álomba ringatja
bíborhajnalba hajolva,dalolva:
Parányi vágyak ,álmok!

Nyomorral én alkut köttem
nincsen pénzem:Élni jöttem!
Tegnap sebe vérzik bennem
földhöz tapadó gyökerekben,
eredetem megrögzötten....
Élni,élni ...Élni jöttem!

Nyomorral én alkut köttem
nincsen pénzem:Élni jöttem!
Ellenséget is átöleltem...
győzedelmet is cövekeltem,
Cíbere levest is ettem...
Isten utját követem ,követtem.

Szegényeket ,árvákat segítettem
diplomámmal nem dícsekedtem.
Reflexpontokat talpakon kerestem,
tudásomat Orvosoktól el lestem,
Bánatomat tollal könnyeztem...
betegeken ingyen segítettem.

Kék könnyek szikkadnak...
dúrva kritikusra várva....
Kényszerülnek átdolgozásra,
ha nekem ez nem fájna...
Ki is dobtam volna a kukába.
maradjon még a fiókom sarkába!

Nyomorral én alkut köttem
nincsen pénzem:Élni jöttem!
Nem rettegni ,s félni,félni...
hamísságokat beszélni...
Fájó múltat felidézni,s
elesetteket utporában nézni!
Élni jöttem,élni,élni!