vihar belül, sose dúljon

aranycsuhás napjöveten

Isten utját itt követem

mohaselymes kereveten

muszáj volt megszületnem

nem császárral sem szíkével

a borzonti Erzsi-nénnel ...

alighanem  konyhakéssel

köldökzsinórt metszettek

kicsődült a falunépe

görbén néztek Erzsi-nénre

erdész apám ölbe kapott

aranycsuhás lekacagott

akkor ültek gyereknapot

égi áldás hófolt lélek

forognak az emlékképek

pantomimikusan lépek

csipkepárnám dombhát

vajudik még gombát

kósza vihar s lóláb járja

éjkeserve csepeg rája

szikravörös még a kánya